A picaba la curiosidad szó szerint azt jelenti, hogy „csiklandozta a kíváncsiságot”, és azt fejezi ki, hogy valami nagyon kíváncsivá tett valakit. A dalban az ismeretlen világ utáni vágyat érzékelteti: a kíváncsiság annyira erős lett, hogy útnak indultak a szabadság felé.
Alvaro Soler spanyol énekes ebben a dalban nem bonyolítja túl az életet: egyszerűen fogja magát, és kitör a szürkeségből. A szöveg azzal indul, hogy a négy fal már szűkösnek bizonyult („Las cuatro paredes de nuestro hogar / No eran suficientes para aguantar” – Otthonunk négy fala nem volt elég, hogy kibírjuk). Kifejezetten szeretem azt a sort, hogy „picaba la curiosidad” (csiklandozta a kíváncsiság) – a spanyolban ezt a picar (csípni, viszketni) igével mondják, ami tökéletesen leírja azt a megállíthatatlan késztetést, amikor az ember már nem bír egy helyben ülni, és muszáj világot látnia.
Innen indul a lendület: a falak leomlanak, jön a futás a széllel, egyenesen a szabadság felé („Correr con el viento / Rumbo a la libertad”). Soler nyíltan vállalja, hogy ez az egész kívülről nézve talán tiszta őrültségnek tűnt („Si fue una locura, una locura” – Ha őrültség is volt), de rögtön hozzáteszi a lényeget: „Y a mí, ¿qué más me da?” (És nekem mit számít? / Mit érdekel engem?). A kedvenc részem mégis az, amikor a félelemmel való táncról énekel („Bailaremos con el miedo” – Táncolni fogunk a félelemmel). Nem tagadja, hogy ijesztő elindulni az ismeretlenbe, de nem megdermed tőle, hanem mozgásba hozza.