A minable jelentése „szánalmas” vagy „nyomorult”, és a dal egyik legemlékezetesebb szójátékának része: «Tu étais formidable, j'étais fort minable» („Te nagyszerű voltál, én pedig nagyon szánalmas”). A szó a formidable ellentéteként különösen érdekes, ráadásul a fort itt nem egyszerűen „erőset”, hanem „nagyon”-t jelent, így Stromae önironikusan játszik a hangzással és a jelentéssel.
Stromae „Formidable” című dala egy részeg, frissen szakított férfi széteső monológja. A visszatérő sor, „Tu étais formidable, j'étais fort minable” [Te fantasztikus voltál, én pedig rettentően nyomorult], egyszerre bók és önvád: a „fort minable” szó szerint nagyjából azt jelenti, hogy „nagyon hitvány”, és szándékosan rímel a „formidable” szóra. A férfi tegnap még nagyszerűnek látta magát, most viszont egyedül maradt, részeg, és az utcán próbál beszélni egy nővel: „J'suis célibataire, depuis hier” [Tegnap óta egyedülálló vagyok]. A „j’vais pas vous draguer” [Nem fogom magát felszedni] és az „un peu fort bourré” [egy kicsit, vagy inkább nagyon részeg] tipikus beszélt nyelvi fordulatok, ezért a szöveg úgy hangzik, mint egy zavaros, kínos utcai megszólítás.
Később a férfi egy férfit támad azzal, hogy ne higgye magát szépnek csak azért, mert megnősült: „C'est qu'un anneau, mec” [Ez csak egy gyűrű, haver]. A házasságot, a hűtlenséget és a családot is keserű, túlzó megjegyzésekkel forgatja ki. A „Petite pardon petit” [Kislány, bocsánat, kisfiú] után már a szülők viselkedését próbálja megmagyarázni: szerinte az anya azért nehéz természetű, mert fél attól, hogy nagymama lesz, az apa pedig azért csalja meg, mert az anya öregszik. A végén a körülötte állókat „macaques”-nak, vagyis makákóknak nevezi, miközben azt követeli, hogy adjanak neki egy bébimajmot. Viccesnek és abszurdnak hangzik, de közben jól látszik, mennyire elvesztette a kontrollt. A refrén ezért különösen keserű: „Nous étions formidables” [Fantasztikusak voltunk], miközben a kapcsolat már csak emlék, ő pedig egyre mélyebbre süllyed a saját kínos jelenetében.