A loucher sur kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „ferdén nézni valamire”, átvitt értelemben pedig azt, hogy valaki gyanús vagy tolakodó módon méreget valakit, illetve szemet vet rá.
A dalban a „monsieur louche sur toi” egy sötét, fenyegető helyzetet ír le, ezért ez a ritkább, többjelentésű kifejezés különösen emlékezetes és tanulságos.
Stromae, a belga előadó, a „Dodo” címében és visszatérő refrénjében egy altatódal formáját használja, de amit elaltatni próbál, az egyáltalán nem ártatlan. A „Dodo, l’enfant do” [Aludj, kisgyerek, aludj] és a „Bébé dormira bien vite” [A baba hamarosan elalszik] szelíd, gyerekdalos sorokként térnek vissza, miközben a versszakokban az apa veri az anyát, egy férfi a gyereket érinti, és mindenki azt mondja: „Il faudra se taire” [Csendben kell maradni]. A „s’y faire” kifejezés itt azt jelenti, hogy bele kell törődni valamibe, mintha az erőszak csak egy kellemetlen, de normális családi szabály lenne. Ettől a bölcsődal és a kimondott borzalmak közti ellentét különösen éles.
A dal később azt mutatja meg, hogyan öröklődik tovább ez a viselkedés: a gyerek azt hallja, hogy a „grands hommes mâles ne pleurent pas” [a nagy férfiak nem sírnak], hanem verekszenek, sőt a feleségüket és a gyerekeiket bántják. Az apa még a saját tettéért is a gyereket hibáztatja. A végén az alvás már nem egyszerű megnyugvás: „Pour que papa ne se lève pas” [hogy apa ne keljen fel], majd „quand il disparaîtra” [amikor eltűnik] után jönne valamivel kevesebb szomorúság. A „Dodo” ezért nagyon sötét altatódal, amelyben a „csendben maradni” nem békét jelent, hanem egy család kényszerű hallgatását.