A Musa szó jelentése „múzsa”. Ez egy gyönyörű és irodalmi kifejezés, amely a művészetek és az ihlet istennőjére utal a görög mitológiában.
A dalban Andrea Bocelli a zenét nevezi múzsájának, amely inspirálja és élteti őt. Ez a szó kiemeli a zene mély, szinte isteni erejét, amely nem csupán szórakoztat, hanem értelmet és célt ad az életének.
A Vivo per lei egy szerelmes dal… csak épp nem egy emberhez, hanem a zenéhez. Bocelli az első sortól ezt mondja: „Vivo per lei da quando sai” [Azóta élek érte, mióta ő van] és „Mi è entrata dentro e c'è restata” [Belém költözött és ott is maradt]. Mintha a zene egyszer csak betoppant volna az életébe, és onnantól nincs visszaút. Nem panaszkodik rá, sőt: „Vivo per lei e non è un peso” [Érte élek és ez nem teher]. A dal arról szól, milyen az, amikor valaki teljesen rááll arra, hogy a zene körül forog az élete.
A legszebb benne, hogy a „lei” [ő] egyszerre nagyon személyes és mégis közös: „Lei è di tutti quelli che hanno un bisogno sempre acceso” [Ő mindazoké, akikben mindig él egy szükséglet]. A zene ott van a magányos szobában szóló magnóban, a színpadon, a kemény napokban is: „Sopra un palco o contro a un muro, anche in un domani duro” [Színpadon vagy falnak dőlve, még egy kemény holnapon is]. Néha gyengéd: „che spesso sa essere dolce e sensuale” [aki gyakran tud édes és érzéki lenni], néha „picchia in testa” [belesújt a fejedbe], de „è un pugno che non fa mai male” [ez egy ökölcsapás, ami sosem fáj igazán]. A zene viszi városról városra, fáj is kicsit, mégis ettől érzi azt, hogy él. És a végére teljesen kimondja a függőséget: „Vivo per lei perché oramai io non ho altra via d’uscita” [Érte élek, mert már nincs más kiutam], sőt, ha lenne másik élete, „Ci fosse un'altra vita la vivo, la vivo per lei” [ha lenne még egy életem, azt is érte élném]. Ez a dal egy hosszú, szenvedélyes vallomás arról, milyen, amikor a zene lesz „az” ember az életedben.