Az Ангедония [angedoniya] ritka és kifejező szó: azt az állapotot jelenti, amikor valaki képtelen örömöt vagy élvezetet érezni. A dalban a „Ангедония не наша тропа” [Angedoniya ne nasha tropa], vagyis „az anhedónia nem a mi utunk”, a depresszív érzések elutasítását és az életöröm választását fejezi ki.
A „Дом” (Dom) című dal egy szabadságvágyó, álomszerű utazásról szól. Az énekes szeretne fájdalom nélkül szabad lenni, látni az „álmok tengerét”, és azt kéri a másiktól: „Please stand by me” [Kérlek, maradj mellettem]. A képek gyorsan váltják egymást: pálmák, homok, kelet, különleges helyek, valamint a boldogság és az eufória érzése, amikor együtt vannak. A „Пальмы, песок” [Pálmák, homok] egyszerű, nyaralós kép, míg a „выплыть с Байкала” [kiúszni Bajkálból] már nagyobb, szinte lehetetlennek tűnő célként jelenik meg. A Bajkál a világ egyik híres tava Oroszországban, itt pedig úgy hangzik, mint egy különös próbatétel, amin túl kell jutni.
A dal második része szokatlanul derűs és kissé túlzó: azt mondja, ne a depresszió és az anhedónia, vagyis az öröm átélésének képtelensége legyen az utunk, hanem az eufória és a fejlődés. Közben az énekes önuralomra int, tehát nem akar teljesen „elszállni”, még akkor sem, ha belül erős tűz ég. A visszatérő kérés, „Просто будь рядом со мной” [Csak légy mellettem], a dal földközeli magja. A „близ дома своего” [a saját otthonod közelében] arra utal, hogy nem kell messzire menni ahhoz, hogy ez a közelség meglegyen. A nagy álmok, a tenger, a pálmák és Bajkál mellett végül egy nagyon egyszerű hely marad: valaki legyen ott a másik mellett, közel az otthonhoz.