A „madrugada” szó hajnalt jelent, de nem csupán a napfelkeltét, hanem az éjszaka és a reggel közötti, gyakran csendes és elgondolkodtató időszakot is magában foglalja.
Ebben a dalban Enrique Iglesias a „Huyendo del pasado en cada madrugada” (Minden hajnalban menekülve a múlt elől) sorral utal arra, hogy a hajnal a magány és a gondolkodás ideje, amikor a múlt emlékei visszatérnek. Ez a szó mélyebb érzelmi töltettel bír, mint egy egyszerű „reggel”, és jól tükrözi a dal melankolikus hangulatát.
Tekerjük fel a hangerőt, mert Enrique Iglesias és barátai pontosan tudják, mi kell egy jó kis szerelmi bánat elűzéséhez! A SÚBEME LA RADIO lényegében a táncparkettre menekülés himnusza. Az énekes nem finomkodik: miután a kedvese elhagyta és magára hagyta az árnyékban („Me has dejado en las sombras” [az árnyakban hagytál]), a legegyszerűbb receptet választja. Kéri a rádió felhangosítását („Súbeme la radio que esta es mi canción” [Tekerj a rádión, ez az én dalom]), a dübörgő basszust, meg persze az alkoholt, ami állítása szerint elmulasztja a fájdalmat („Tráeme el alcohol que quita el dolor” [Hozz nekem alkoholt, ami elűzi a fájdalmat]). A cél nem kevesebb, mint áttáncolni az éjszakát a reggelbe, vagy ahogy ő mondja, összehozni a holdat és a napot („juntar la luna y el sol”).
A dal közben azért felbukkan az a klasszikus, kissé kétségbeesett hajnali dráma is. Enrique bevallja, hogy virraszt („noches en vela” [álmatlan éjszakák]), és ha a lány nem veszi fel a telefont, kész az ajtaja előtt ácsorogni. A refrén pörgése mögött ott lapul a tiszta valóság: „No sé vivir sin ti” (Nem tudok élni nélküled). Mégis, ahelyett hogy csendben pityeregne a szobájában, inkább a teli hold alatt énekel („sigo cantando bajo la luna llena”), és a ritmussal próbálja túlharsogni a magányt. Tökéletes szám arra, hogy egyszerre érezd át a szakítás keservét és táncold le a cipődet!