A "jutrznia" szó "hajnalcsillagot" jelent, de a lengyelben egy régebbi, költőibb kifejezés, ami a hajnalt vagy a reggeli fényt is jelképezi.
A dalban a "Ty jesteś moją jutrznią" sorban jelenik meg, ami azt jelenti, hogy "Te vagy az én hajnalcsillagom". Ez a metafora azt sugallja, hogy a szeretett személy a remény, az új kezdet és a világosság forrása az énekes számára, különösen a sötétség és a nehézségek közepette, amiről a dal is szól.
A „Jutro” játékosan bánik az idővel és a bizonytalansággal. A világvége ma elmarad, mert Tokióban már holnap van: „Żadnego końca świata dziś nie będzie!” [Ma nem lesz világvége!] A beszélő még mindig habozik, mégis teljes bizonyosságot akar, miközben azt kéri a másiktól, hogy ha elindul, ne nézzen messzire, csak tegyen egy lépést előre. Az East Village, New York egyik városrésze, ezzel szemben még tegnapban él. A dal így időzónákból rak össze egy furcsa, kissé vicces menedéket: talán nem kell mindent most megoldani, talán a rossz dolgok még el sem történtek.
A refrénben az énekes félreteszi a gondolkodást: „Nie będę myśleć dziś i na jutro to zostawię” [Ma nem fogok gondolkodni rajta, holnapra hagyom]. A megszólított ember egyszerre múzsa, csend és hajnal, vagyis ihletet, nyugalmat és új kezdetet jelent neki. Közben a világ tele van hibákkal és haraggal, az éjszaka pedig olyan hosszú, hogy a démonoknak altatódalt játszik. A „hátralépj egy napot” és a „menekülj előre vagy hátra, mint a szél” képei azt mutatják, mennyire kétségbeesetten próbál kitérni a csapások elől. A végén remegő kézzel mégis felemeli a kardot, miközben kimondja: „Pewność jest dla tych, co myślą mniej” [A bizonyosság azoké, akik kevesebbet gondolkodnak]. Ez egyszerre bátor és önironikus gondolat: néha a túl sok mérlegelés helyett tényleg csak előre kell lépni.