A presumirla a presumir igéből és a nőnemű „őt” jelentésű la névmásból áll. Itt nem egyszerűen azt jelenti, hogy „büszkének lenni rá”, hanem inkább azt, hogy az énekes büszkén mutatná meg a párját másoknak, miközben mindent megadna neki.
Ez egy érdekes, hétköznapi latin-amerikai kifejezés, amelyben a romantika és a „szeretném, ha mindenki látná, milyen különleges vagy” érzése keveredik.
A „Tonto Perdedor” egy szerelmes dal valakitől, aki már azelőtt leírta magát, hogy bármit kérne. Pedro Tovar úgy énekel, mint egy srác, aki tudja, hogy nem ő a lány esete, és ezt nyíltan be is vallja. „Yo sé que estoy feo pero a cambio” (Tudom, hogy csúnya vagyok, de cserébe), mondja, és rögtön jön a védekezés: nemes lelkű, és nagy a szíve. Kicsit szánalmas, de vicces is, hiszen ki mondja magáról már a második sorban, hogy „Un tonto perdedor es lo que soy” (Egy hülye lúzer, ez vagyok én)?
A refrénben igazából nagyon keveset kér: azt, amit a többi pár csinál, hogy büszkén mutogathassa a lányt, és mindent megadhasson neki. „Yo no exijo apariencias” (Nem a külsőt követelem), énekli, csak bánjanak vele jól. A második versszakból kiderül, hogy a lány előbb reményt adott neki, aztán mégsem lett belőle semmi, így a „¿Pero pa' qué, si no soy tu tipo?” (De minek, ha nem vagyok az eseted?) inkább sóhajnak hangzik, mint szemrehányásnak.