Learn French With Emilio Piano with these 23 Song Recommendations (Full Translations Included!)

This song feels like a conversation with a parent when you're feeling lost. The singer asks their mother a series of big, difficult questions about life. It starts with a very direct one: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Where do we go / When we no longer have a home?). This sets the tone for a song full of searching and uncertainty.

The questions keep coming, touching on happiness, dreams, and doubt. The singer wonders where happiness goes when it breaks, describing it as "ce fil fragile" (that fragile thread), and asks what happens to "les rêves qui s'enfuient" (the dreams that flee). But the chorus offers a simple, powerful answer. Beyond the storm, there is "de l'amour, de l'amour, de l'amour" (love, love, love), and after the sky opens up, everything becomes calm and will be okay.

Esta canção do artista italiano Emilio Piano é uma grande conversa cheia de perguntas existenciais. A letra começa com uma questão fundamental: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Para onde vamos / Quando não temos mais uma casa?). A partir daí, a cantora Lucie, como uma criança buscando orientação, dirige uma série de dúvidas à sua mãe, perguntando sobre a felicidade, que ela descreve como "ce fil fragile" (esse fio frágil), e sobre o que acontece com os sonhos e as memórias que perdemos.

Apesar de toda a incerteza dos versos, o refrão oferece uma resposta calorosa e cheia de esperança. A cada pergunta, a canção nos lembra que "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (Além / Da tempestade, há / Amor, amor, amor). É uma mensagem simples, mas poderosa: não importa quão perdidos nos sintamos, o amor e a calma podem ser encontrados depois das dificuldades. No final, a letra ainda sugere uma bela saída para tantas dúvidas: "Peut-être que j'en ferai des chansons" (Talvez eu as transforme em canções).

Der italienische Künstler Emilio Piano stellt in diesem wunderschönen klassischen Stück eine Frage, die uns alle bewegt. Zusammen mit der Sängerin Lucie fragt er: „Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison“ (Wohin gehen wir / Wenn wir kein Zuhause mehr haben?). Das Lied ist eine Reihe von tiefgründigen Fragen an eine Mutter über das Leben, verlorene Träume und die Unsicherheit, die wir alle manchmal fühlen. Es geht um das Gefühl, verloren zu sein, und die Suche nach einem Platz in einer Welt, die manchmal zu groß erscheint.

Aber inmitten all dieser Zweifel bietet das Lied eine einfache und kraftvolle Antwort. Auf die Frage, was jenseits der Schwierigkeiten des Lebens liegt, lautet die Antwort immer wieder: „Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour“ (Jenseits / Des Sturms gibt es / Liebe, Liebe, Liebe). Die Botschaft ist klar: Auch wenn das Glück wie ein „fil fragile“ (zerbrechlicher Faden) erscheint, ist die Liebe die Konstante, die uns durch den Sturm führt. Am Ende wird alles gut.

Písnička "Maison" od Emilia Piana s hostující Lucií je taková krásná, zamyšlená skladba, která se ptá na velké životní otázky. Představ si, že se ptáš: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison?" [Kam jdeme, když už nemáme domov?]. To je tak silná myšlenka, co? Jako by se ptali, kam se poděje štěstí, když se rozbije, nebo co se stane se sny, které utečou. Je to o tom, jak se cítíme ztraceni v pochybnostech a zimách, a proč se dny zdají být stejné.

Ale není to jen o smutku! Písnička nám taky dává naději. Říká: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" [Za bouří je láska, láska, láska]. A když se nebe otevře, všechno se uklidní a je to v pořádku. Je to tak uklidňující, že i když máme spoustu otázek, třeba jako "Est-ce que j'aurai toujours des questions?" [Budu mít vždycky otázky?], tak z nich můžeme udělat písničky. Je to taková připomínka, že i v těch nejtěžších chvílích je vždycky naděje a láska.

Το "Maison" του Emilio Piano με τη Lucie είναι ένα τραγούδι που σε κάνει να σκέφτεσαι βαθιά. Ξεκινάει με μια ερώτηση που όλοι έχουμε κάνει: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison;" [Πού πάμε / Όταν δεν έχουμε πια σπίτι;]. Δεν μιλάει μόνο για ένα φυσικό σπίτι, αλλά και για την αίσθηση του ανήκειν, της ασφάλειας. Αναρωτιέται για το πού πάει η καρδιά μας όταν χάνεται στις αμφιβολίες και τους δύσκολους καιρούς, και γιατί οι μέρες μοιάζουν τόσο ίδιες.

Αυτό που μου αρέσει πολύ είναι η ελπίδα που κρύβεται στους στίχους. Παρόλο που υπάρχουν πολλές ερωτήσεις για το πού πηγαίνει η ευτυχία όταν είναι εύθραυστη, ή τι γίνονται τα όνειρα που φεύγουν, υπάρχει μια όμορφη απάντηση: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" [Πέρα / Από την καταιγίδα υπάρχει / Αγάπη, αγάπη, αγάπη]. Είναι σαν να λέει ότι μετά τις δυσκολίες, έρχεται η ηρεμία και όλα γίνονται καλά. Είναι ένα τραγούδι που σε παρηγορεί και σου δίνει την αίσθηση ότι ακόμα κι αν έχεις ερωτήσεις, ίσως αυτές γίνουν τραγούδια, όπως λέει ο ίδιος ο καλλιτέχνης, "Peut-être que j'en ferai des chansons" [Ίσως να τις κάνω τραγούδια].

Emilio Piano in Lucie nas s pesmijo "Maison" popeljeta na potovanje globokih vprašanj o življenju in iskanju smisla. Že takoj na začetku se sprašujeta: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" [Kam gremo / Ko nimamo več doma?]. To ni le vprašanje o fizičnem domu, ampak o občutku pripadnosti in varnosti. Skozi pesem se prepletajo vprašanja o resnici in pretvarjanju ("Est-ce qu'un jour on sait vraiment / Ou est-ce qu'on fait semblant, tout le temps" [Ali nekega dne resnično vemo / Ali se ves čas pretvarjamo?]), o tem, kam gre srce, ko se izgubi v dvomih, in zakaj so si dnevi tako podobni.

Vendar pesem ponuja tudi upanje. Kljub vsem vprašanjem in negotovostim, ki jih življenje prinaša, nam refren sporoča nekaj čudovitega: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour / Quand le ciel s'ouvre / Tout redevient calme / Et tout va bien" [Onkraj / Nevihte je / Ljubezen, ljubezen, ljubezen / Ko se nebo odpre / Vse postane mirno / In vse je v redu]. To je resnično pomirjujoče sporočilo, ki nas spominja, da tudi po najhujših nevihtah pride mir in ljubezen. Pesem se dotakne tudi minljivosti sreče ("Où va-t-il / Le bonheur, ce fil fragile / Quand il vacille et se brise" [Kam gre / Sreča, ta krhka nit / Ko zaniha in se zlomi?]) in vprašanja, kaj se zgodi z našimi sanjami in spomini. Na koncu pa se zdi, da je sprejemanje vprašanj del poti: "Est-ce que j'aurai toujours des questions / Peut-être que j'en ferai des chansons" [Ali bom imela vedno vprašanja / Morda bom iz njih naredila pesmi?]. To je čudovit način, kako se spopasti z negotovostjo – preoblikovati jo v umetnost.

Ez a dal tele van olyan kérdésekkel, amiket talán mindannyian feltettünk már magunknak, vagy szerettünk volna feltenni az anyukánknak. A dal egyfajta párbeszéd, ahol a kérdező bizonytalan és elveszett, és az élet nagy dolgairól faggatja az édesanyját: „Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison” (Hová megyünk, ha már nincs otthonunk?). A dal olyan képeket használ, mint a „Les fleurs sous le béton” (virágok a beton alatt), ami tökéletesen leírja a reményt a nehézségek közepette.

De a dal nem hagy minket válaszok nélkül! A refrén egy gyönyörű és megnyugtató üzenetet hordoz: „Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour” (A viharon túl / ott van a szeretet, a szeretet, a szeretet). A dal végső soron arról szól, hogy a bizonytalanság és a nehéz idők után is van remény, és a szeretet az, ami mindent helyrehoz. A legszebb rész talán az, amikor a dalszerző rájön, mit kezdjen a sok kérdésével: „Peut-être que j'en ferai des chansons” (Talán dalokat írok majd belőlük).

Denne sang er bygget op som en række spørgsmål til en mor. Sangeren undrer sig over nogle af livets helt store emner, startende med det meget direkte: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Hvor går vi hen / Når vi ikke længere har et hjem?). Spørgsmålene fortsætter og handler om tvivl, om vi nogensinde virkelig ved noget, eller om vi bare lader som om, og hvor lykken forsvinder hen, når den brister.

Men midt i al usikkerheden er der et meget klart og trøstende svar i omkvædet. Efter hver række af bekymrede spørgsmål kommer forsikringen: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (På den anden side / Af stormen er der / Kærlighed, kærlighed, kærlighed). Sangen fortæller os, at selv når alt føles forvirrende og svært, vil kærligheden bestå, og tingene vil blive rolige og gode igen.

Hai mai provato quella sensazione di smarrimento, come se non sapessi più dove andare? "Maison" di Emilio Piano con Lucie esplora proprio questo. La canzone si apre con domande molto dirette e toccanti: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" [Dove andiamo / Quando non abbiamo più una casa?]. È un'immagine potente, che parla di incertezza e della ricerca di un posto sicuro, non solo fisico ma anche emotivo.

Mi piace come la canzone affronta i dubbi che tutti abbiamo, specialmente quando ci chiediamo "Est-ce qu'un jour on sait vraiment / Ou est-ce qu'on fait semblant, tout le temps" [Un giorno sapremo davvero / O facciamo finta, tutto il tempo?]. Ma non è solo malinconia! C'è un messaggio di speranza bellissimo: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" [Oltre / La tempesta c'è / Amore, amore, amore]. È un promemoria che anche dopo i momenti difficili, la calma e l'amore tornano. E la parte "Est-ce que j'aurai toujours des questions / Peut-être que j'en ferai des chansons" [Avrò sempre delle domande / Forse ne farò delle canzoni] è così onesta e dolce, mostrando come l'arte possa nascere proprio dalle nostre incertezze.

Esta canción es como una conversación íntima y llena de dudas con una madre. La cantante, Lucie, lanza una pregunta tras otra, buscando respuestas a las grandes incertidumbres de la vida. Empieza con una imagen muy fuerte: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (¿A dónde vamos / cuando ya no tenemos casa?). A partir de ahí, las preguntas se vuelven más profundas, cuestionando si alguna vez sabemos algo de verdad o si simplemente fingimos, y se pregunta qué pasa con los sueños y los recuerdos que se desvanecen.

Pero no todo es duda. La respuesta que ofrece la canción es un refugio simple y poderoso. Después de cada tormenta de preguntas, llega la calma con la promesa de que "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (Más allá / de la tormenta hay / amor, amor, amor). Es un recordatorio de que, sin importar la confusión o la pérdida, el amor permanece como una fuerza constante y tranquilizadora. Al final, la cantante incluso se plantea si su destino es convertir todas sus preguntas en canciones, una idea preciosa sobre el arte como respuesta.

Emilio Piano'dan "Maison" şarkısı, Lucie'nin de eşlik ettiği, hayatın büyük sorularına bir çocuğun gözünden bakıyor gibi. Şarkı, "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison?" [Evimiz kalmadığında nereye gideriz?] diye sorarak başlıyor ve bizi hemen bir düşünce yolculuğuna çıkarıyor. Kaybolan mutluluk, unutulan anılar ve gerçekleşmeyen hayaller gibi konuları ele alırken, bir yandan da umudu elden bırakmıyor.

Şarkının kalbinde, fırtınanın ötesinde her zaman sevginin olduğu fikri yatıyor: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" [Fırtınanın ötesinde aşk var, aşk, aşk]. Bu sözler, zor zamanlarda bile her şeyin sakinleşip yoluna gireceğine dair güçlü bir mesaj veriyor. Belki de tüm bu soruların cevabı şarkıların kendisinde gizlidir, tıpkı "Peut-être que j'en ferai des chansons" [Belki de onlardan şarkılar yaparım] dizesinde olduğu gibi.

Tämä kappale on kuin sarja syvällisiä kysymyksiä, joita lapsi esittää äidilleen. Laulaja pohtii, minne menemme, kun meillä ei ole enää kotia: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Minne menemme / Kun meillä ei ole enää kotia?). Hän kyselee elämän suurista epävarmuuksista, onnesta, joka on kuin "ce fil fragile" (tuo hauras lanka), ja unelmista, jotka karkaavat. Kysymykset ovat täynnä hämmennystä ja etsintää, ja ne luovat tunteen eksyksissä olemisesta suuressa maailmassa.

Kertosäe antaa kuitenkin lohdullisen vastauksen kaikkiin näihin kysymyksiin. Se ei ole suora selitys, vaan vakuutus siitä, että myrskyn takana on aina jotain hyvää. "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (Tuolla puolen / Myrskyn on / Rakkautta, rakkautta, rakkautta). Laulun mukaan rakkaus on se voima, joka tuo rauhan ja saa kaiken tuntumaan taas hyvältä, aivan kuten silloin, kun taivas selkenee sateen jälkeen.

Denne sangen føles som en samtale mellom et barn og en mor, full av store, undrende spørsmål om livet. Sangeren starter med det mest grunnleggende: «Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison» (Hvor går vi / Når vi ikke lenger har et hjem?). Det er en følelse av å være fortapt, og spørsmålene fortsetter å strømme på. De handler om alt fra tvil og usikkerhet til hvordan lykken kan være så skjør, beskrevet som «ce fil fragile» (denne skjøre tråden).

Men midt i all usikkerheten kommer et trøstende svar. Moren forsikrer om at bortenfor problemene, «Au-delà / De l'orage» (Bortenfor / stormen), finnes det kjærlighet. Masse kjærlighet. Sangen gir en følelse av håp og ro, en påminnelse om at selv når himmelen er mørk, vil den til slutt åpne seg igjen, og alt blir bra. Det er en enkel, men utrolig sterk beskjed.

Ești gata să explorezi o melodie care te va face să te gândești la sensul vieții? „Maison” de Emilio Piano, cu Lucie, este o piesă care pune întrebări mari despre direcție și sens. Versurile ne poartă într-o călătorie introspectivă, începând cu întrebarea: „Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison?” [Încotro ne îndreptăm / Când nu mai avem o casă?]. Este o explorare a incertitudinilor, a momentelor când ne simțim pierduți, întrebându-ne dacă știm cu adevărat unde mergem sau doar ne prefacem.

Melodia vorbește despre căutarea fericirii și a iubirii, chiar și atunci când cerul este înnorat. Îmi place cum versurile spun: „Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour” [Dincolo / De furtună există / Iubire, iubire, iubire]. Este un mesaj plin de speranță, care ne amintește că, după fiecare furtună, vine liniștea și totul se așează. Piesa ne invită să reflectăm la întrebările noastre existențiale și la modul în care acestea ne modelează, sugerând că, poate, din aceste întrebări se nasc cântece. Este o melodie frumoasă și profundă, perfectă pentru momentele de reflecție.

Emilio Piano daina „Maison“, kurioje skamba Lucie vokalas, yra nuostabus kūrinys, kupinas klausimų apie gyvenimą ir prarastą namų jausmą. Dainoje klausiama, kur mes einame, kai nebeturime namų („Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison“), ir kas nutinka gėlėms po betonu. Tai labai jaudinantis klausimas, ypač kai dainos lyrinis subjektas klausia mamos, kur eiti, kai širdis pasiklysta abejonėse ir žiemos šalčiuose („Où va le cœur quand il se perd / Dans les doutes et les hivers“).

Man labai patinka, kaip dainoje ieškoma vilties net ir sunkiausiais momentais. Nors skamba daug klausimų apie laimės trapumą ir prarastas svajones, dainos priedainis atneša ramybę: „Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour / Quand le ciel s'ouvre / Tout redevient calme / Et tout va bien“ [Anapus / Audros yra / Meilė, meilė, meilė / Kai dangus atsiveria / Viskas vėl nurimsta / Ir viskas gerai]. Tai primena, kad net po audros visada yra meilė ir ramybė. O pabaigoje, kai klausiama, ar visada bus klausimų, atsakoma, kad galbūt iš jų gims dainos – tai labai gražus būdas paversti nežinomybę kūryba!

Pieseň "Maison" od Emilia Piana a Lucie je taká krásna a plná otázok, ktoré si asi všetci občas kladieme. Predstav si, že si dieťa, ktoré sa pýta svojej mamy na tie najväčšie veci v živote. Kam ideme, keď už nemáme domov? "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" [Kam ideme / Keď už nemáme domov]. Je to o hľadaní miesta, keď sa cítime stratení, a o tom, či vôbec niekedy naozaj vieme, alebo sa len tvárime, že áno.

Emilio a Lucie sa pýtajú, čo sa stane so šťastím, keď je krehké a rozbije sa, alebo kam idú sny, ktoré nám unikajú. Ale je tu aj nádej! Mama hovorí, že "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" [Za / Búrkou je / Láska, láska, láska]. Keď sa obloha otvorí, všetko sa upokojí a je to v poriadku. Je to taká milá pripomienka, že aj keď máme veľa otázok a pochybností, vždy je tam láska a pokoj, ktorý príde po búrke.

Ця пісня італійського композитора Еміліо Піано — це серія запитань, які дитина ставить своїй мамі. Це ті самі питання, які ми всі ставимо собі, коли почуваємося трохи розгубленими. Усе починається з головного: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Куди ми йдемо / Коли більше немає дому?). Потім з'являються інші роздуми про дорослішання, сумніви та крихкість щастя, яке порівнюється з "fil fragile" (тендітною ниткою).

Але не хвилюйтеся, пісня не залишає нас без відповіді. Хор дарує надію і заспокоєння. На всі ці складні питання мама відповідає, що за будь-якою бурею завжди є щось світле. "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (За / Грозою є / Любов, любов, любов). Це просте, але дуже сильне нагадування, що навіть у найтемніші часи любов залишається головною відповіддю.

W tej piosence włoskiego kompozytora Emilio Piano, francuska wokalistka Lucie zadaje serię pytań, które brzmią jak rozmowa dziecka z mamą. Zastanawia się nad fundamentalnymi sprawami: „Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison” (Gdzie idziemy / Kiedy nie mamy już domu?). To piosenka pełna wątpliwości i poszukiwania sensu w trudnych chwilach, które symbolizuje obraz „Les fleurs sous le béton” (Kwiaty pod betonem).

Narratorka pyta o wszystko: o ulotne szczęście, o sny, które uciekają, i o to, czy kiedykolwiek naprawdę coś wiemy, czy tylko udajemy. Jest w tym jednak nuta nadziei. Refren przynosi pocieszenie, powtarzając, że „Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour” (Poza / Burzą jest / Miłość, miłość, miłość). To prosta, ale potężna obietnica, że po trudnościach zawsze przychodzi spokój i miłość.

Эта песня похожа на разговор с мамой о самых больших жизненных вопросах. Певица начинает с чувства потерянности, спрашивая: «Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison» (Куда мы идем / Когда у нас больше нет дома?). Она задает вопросы, которые, возможно, вы тоже себе задавали: о потерянных мечтах, хрупкости счастья и о том, притворяемся ли мы, что все знаем, или действительно понимаем что-то в этой жизни. Это очень искренний и уязвимый трек, в котором сомнения превращаются в музыку.

Но не волнуйтесь, песня не оставляет нас в этой неопределенности. Припев дает теплый и обнадеживающий ответ. На все эти тревожные вопросы есть одно простое решение: «Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour» (За / грозой есть / любовь, любовь, любовь). Это прекрасное напоминание о том, что даже после самых трудных времен наступает спокойствие, и в конечном итоге «tout va bien» (все хорошо).

Uronite u emotivni svijet Emilija Piana i Lucie s pjesmom "Maison"! Ova pjesma postavlja neka velika pitanja o životu i osjećajima, a sigurna sam da će se mnogi od nas prepoznati u njima. Pjesma počinje s pitanjem: "Où va-t-on quand on n'a plus de maison?" [Kamo idemo kad više nemamo dom?] i odmah nas uvlači u razmišljanje o osjećaju izgubljenosti.

Kroz stihove se provlače pitanja o sumnjama i zimama u srcu ("Dans les doutes et les hivers" [U sumnjama i zimama]), zašto dani izgledaju isto i što se događa sa snovima koji bježe. Ali, mama ima utješne riječi: "Au-delà de l'orage il y a de l'amour" [Iza oluje ima ljubavi]. To je tako lijepa poruka nade, zar ne? Čak i kad je teško, ljubav je tu, a kad se nebo otvori, sve se smiri. Pjesma završava s idejom da će možda sva ta pitanja postati pjesme, što je super način da se nosimo s neizvjesnošću!

Soms heb je van die grote levensvragen die je alleen aan je moeder durft te stellen. De Italiaanse componist Emilio Piano en zangeres Lucie doen precies dat in dit nummer. Het begint met een gevoel van ontheemding: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Waar gaan we heen / Als we geen huis meer hebben?). De zangeres vraagt zich af of we ooit echt iets weten, of dat we maar doen alsof: "Est-ce qu'un jour on sait vraiment / Ou est-ce qu'on fait semblant, tout le temps" (Weten we het ooit echt / Of doen we maar alsof, de hele tijd?). Het is een lied vol twijfels over geluk, dromen en de zin van het leven, allemaal gericht aan 'Maman'.

Maar tussen al die onzekerheid door is er een refrein dat als een warme deken voelt. Het biedt een eenvoudig maar krachtig antwoord op alle zorgen. Na de storm komt er altijd weer liefde: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (Voorbij / de storm is er / liefde, liefde, liefde). Het is de geruststellende stem die zegt dat de lucht uiteindelijk weer opklaart en alles goedkomt. Misschien is dat wel het enige antwoord dat we echt nodig hebben.

Šī dziesma ir kā saruna ar mammu par visiem lielajiem dzīves jautājumiem, kad jūties nedaudz apmaldījies. Tā sākas ar jautājumu, kas liek aizdomāties: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" (Kur mēs ejam / Kad mums vairs nav māju?). Dziesma pēta sajūtu, ka esi pazaudējis savu vietu pasaulē, uzdodot jautājumus par laimi, sapņiem un to, vai mēs vispār zinām, ko darām.

Bet dziesmas sirds ir cerība. Neskatoties uz visām šaubām un grūtībām, kas tiek aprakstītas kā vētra, atbilde vienmēr ir mīlestība. Piedziedājums ir kā mierinošs apskāviens, kas atgādina, ka "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" (Aiz / Vētras ir / Mīlestība, mīlestība, mīlestība). Tas ir skaists atgādinājums, ka pat tad, kad viss šķiet sarežģīti, pēc negaisa vienmēr parādās miers un viss nokārtojas.

U pesmi "Maison", Emilio Piano i Lucie nas vode na putovanje kroz pitanja koja svi imamo. Pesma počinje direktnim pitanjem: "Où va-t-on / Quand on n'a plus de maison" [Kuda idemo / Kada više nemamo dom?]. To nije samo fizički dom, već i osećaj pripadnosti i sigurnosti. Kroz stihove se provlači čežnja za razumevanjem, pitajući se da li ikada zaista znamo odgovore ili se samo pretvaramo, "Ou est-ce qu'on fait semblant, tout le temps" [Ili se sve vreme pretvaramo?].

Pitam se da li se i ti pronalaziš u stihovima poput "Où va le cœur quand il se perd / Dans les doutes et les hivers" [Kuda ide srce kada se izgubi / U sumnjama i zimama?]. Pesma istražuje i zašto dani izgledaju slično i šta se dešava sa snovima koji pobegnu. Ali, uprkos svim tim pitanjima i sumnjama, postoji prelepa poruka nade: "Au-delà / De l'orage il y a / De l'amour, de l'amour, de l'amour" [Iza / Oluje ima / Ljubavi, ljubavi, ljubavi]. Kada se nebo otvori, sve se smiri i sve je dobro. To je podsetnik da posle svake oluje dolazi mir i ljubav.