A „tierra de nadie” szó szerint „senki földje”, vagyis olyan hely, amelyhez senki sem tartozik. A dalban ez átvitt értelemben jelenik meg: az énekes magányosnak és elveszettnek érzi magát, mintha két világ között rekedt volna.
Ez egy kifejező, költői szókapcsolat, amelyet nemcsak valódi helyre, hanem lelkiállapotra is használhatunk.
A „Nada” egy olyan napot mutat meg, amelyben minden külső dolog elveszti az értékét, mert a megszólított ember nincs jelen. Az énekes száraz leveleken sétál, Berlin fölött angyalok repülnek, és a város esője mintha belül is hullana: „Mientras la lluvia cae dentro de mí” [Miközben az eső bennem hullik]. Hiányzik neki a másik hangja, érintése, illata és tekintete. A „tierra de nadie” [senki földje] itt azt az elveszett, bizonytalan állapotot jelenti, amelyben még a levegő is kevésnek tűnik: „Me falta hasta el aire” [Még a levegő is hiányzik].
A refrén szándékosan egyszerű és könyörtelen: „No sirve de nada” [Semmit sem ér]. Nem ér semmit messzebbre jutni, a hírnév vagy a pénz sem segít, ha a másik nincs vele. A dalszöveg egyik legjobb, kissé filmszerű jelenetében ledobja a kínai negyedből származó Chanel-táskáját a nedves földre, aztán futni kezd. Ez a mozdulat azt mutatja, hogy abban a pillanatban a márka és a tárgyak teljesen közömbösek. A jövő kiszámíthatatlan, az út még félkész, de a dal számára egyetlen dolog biztos: a magány „se me clava en los huesos” [belefúródik a csontjaimba].