Az абордаж szó "abordázs"-t jelent, ami egy tengerészeti kifejezés, amikor egy hajó megközelít egy másikat, hogy megtámadja.
Ez egy szokatlan és erőteljes szó egy szerelmes dalban. A dalszövegben a "Та ти наступаєш ти на абордаж" (De te támadsz, te abordázst indítasz) sorban a szerelmes érzések elsöprő erejét fejezi ki, mintha a szerelem egy támadó hajó lenne, ami ellen nem lehet védekezni. Ez a metafora nagyon emlékezetessé teszi a szót.
Az „Вище неба” („Az ég fölé”) egy olyan szerelemről szól, amelyben a beszélő teljesen elveszíti a kapaszkodóit. „Ну ось я вже більше нічого не бачу / Нічого не чую / І я вже не я” [„Hát most már semmit sem látok, semmit sem hallok, és már nem vagyok én”] – a nap végén a másik távozásától szinte megszűnik önmaga lenni. A visszatérő kérés, „Хей хоч сьогодні не йди” [„Hé, legalább ma ne menj el”], egyszerű és kétségbeesett. Közben úgy érzi, „падаю в небо” [„az égbe zuhanok”]. Ez szándékosan furcsa kép: nem lefelé esik, hanem egy határtalan, megállíthatatlan térbe, ahol már azt sem tudja, hol álljon meg.
A refrénben a nő egyszerre közeli és elérhetetlen: „Мила моя як то я без тебе” [„Kedvesem, hogyan legyek nélküled?”], mégis „Чому так високо літаєш” [„Miért repülsz ilyen magasan?”]. A szemei „моя небезпека” [„az én veszélyem”], ugyanakkor „щастя моє” [„az én boldogságom”], vagyis ugyanaz a tekintet vonzza és sodorja bajba. A „наступаєш на абордаж” [„abordázsra támadsz”] hajós kép: a másik szinte lerohanja a hajóját, miközben ő hiába próbálna hallgatni vagy menekülni. A végén már nemcsak az a gond, hogy a lány elmegy, hanem az is, hogy túl magasra kerül hozzá képest: „Занадто високо літаєш” [„Túl magasan repülsz”].