Захлинутися azt jelenti, hogy 'megfulladni', de nem feltétlenül víztől, hanem átvitt értelemben is használható, például érzelmektől vagy helyzetektől való elárasztottságra.
A dalban a szöveg így szól: "Не хотілось би так захлинутися на мілі" (Nem akarnék így megfulladni a sekélyben). Ez a sor egy erős képet fest arról, hogy valaki a biztonságosnak tűnő, sekély vízben is elmerülhet, ami a reménytelenség és a tehetetlenség érzését fejezi ki. Ez a szó ritkább és drámaibb, mint az átlagos igék, és mélyebb értelmet ad a dal üzenetének.
Az „Той День”, vagyis „Az a nap”, egy nyugtalan, kissé szürreális vágyakozásról szól. A beszélő nem akar „tenger nélkül maradni”, és nem akar „egy sekély vízben megfulladni” sem. A tenger itt konkrét képként jelenik meg, de a dalszövegben egy szabadabb, tágasabb élet felé vezető útnak is tűnik. A reményteljes „ha” gondolatokat a hétköznapi „de”-k állítják meg: szeretnének elindulni a tengerhez, mégis mindig akad valami kifogás. Közben minden „csendes, unalmas”, és a beszélő azt mondja: „Дайте найти мне новые слова” [Adjátok, hadd találjak új szavakat]. Ez egyszerre szólhat az önkifejezésről és arról, hogy a régi szavak már nem elegendők.
A refrénben végre megszületik egy másik világ: „Я намалюю той день, де літаю” [Megrajzolom azt a napot, ahol repülök], ahol énekel, és egy sirályt lát az égen. A fontos ellentét: „Я в небі, не в болоті” [Az égben vagyok, nem a mocsárban]. Ez a kép egyszerű, mégis nagyon erős: a beszélő nem akar beleragadni a sárba, hanem fel akar emelkedni. A második versszakban az éjszaka veszélyes, a nappal pedig érdektelen, a kövek pedig furcsa módon magokat rejtenek, amelyek kihajtanak belőlük. A „Дайте мені листок” [Adjátok ide azt a lapot] sor szépen összeköti a dalt az írással és a rajzzal: kell egy darab papír, hogy elképzelhesse és kimondhassa azt a bizonyos napot.