A "псевдобогами-коршунами" egy összetett szó, ami szó szerint "álisten-keselyűkkel" fordítható.
Ez a kifejezés rendkívül érdekes, mert két erős képet egyesít: a "псевдобоги" (álistenek) azokat jelenti, akik hamis hatalmat vagy tekintélyt birtokolnak, míg a "коршуни" (keselyűk) ragadozó, kapzsi és kíméletlen lényekre utalnak. A dalban arra figyelmeztet, hogy ne barátkozzunk olyan emberekkel, akik kihasználnak minket, és csak a saját hasznukat keresik, mint a keselyűk, akik a gyengéket prédálják.
A „Розбуди мене” („Ébressz fel”) egy sürgető kérés az ébredésre: a megszólaló túl sokáig aludt, közben befejezetlen ügyek és elpazarolt idő maradt mögötte. „Розбуди мене, я дуже довго спав” („Ébressz fel, túl sokáig aludtam”) nem feltétlenül szó szerinti alvásról szól: inkább arról, hogy valaki halogatta az életét. A dal közben odaszúr azoknak, akik pénzt keresnek mások hangulatán és idején, és figyelmeztet a „псевдобоги-коршуни” („álistenek, kányák”) követésére. Ezek a ragadozóként leírt, hamis tekintélyek nem mércéi az értéknek, hiszen „справжня цінність не вимірюється грошима” („az igazi érték nem mérhető pénzzel”).
A refrénben a személyes kérés egy ködös, füstös kép mellé kerül: „Над полем задимленим сонце встає” („A füstös mező fölött felkel a nap”), miközben egy láthatatlan erő újra felemel. A második rész már a hiányról beszél: a megszólalónak elfogy az oxigénje a kedvese nélkül, a színek elhomályosulnak, és „Ми провтикали минуле” („elszalasztottuk a múltat”). A провтикали szlengesen azt jelenti, hogy elszúrtuk vagy hagytuk kicsúszni a kezünkből. Az ескапізм az elmenekülés a valóságból, de a sor szerint ennek „дуло” („csöve, fegyvercsöve”) is van, vagyis az álomvilágba menekülés itt már veszélyes, nem ártatlan játék. Ezután a beszélő bevallja, hogy a valóságot néha filmképre cseréli, és a másikat egy képzeletbeli ablakon át látja. Ettől a „Мила, розбуди мене, поки я є” („Kedvesem, ébressz fel, amíg még itt vagyok”) különösen közvetlenül hangzik: ébredj fel velem együtt, amíg még van időnk.