A посьолка [poszolka] a „посёлок” köznyelvi, ukránosított alakja, amely kisebb települést vagy város széli lakónegyedet jelent. A dalban a Ми з посьолка [mi z poszolka] kifejezésben szerepel, vagyis: „a telepről jövünk”; ez helyi identitást és utcai hangulatot sugall.
A „BIMBO” egy pimasz, városi kiáltás Kalushból, KALUSH ukrajnai városából. A beszélő odaszól egy beképzelt, durva alaknak: „Ти галімий грубіян, ти бімбо” [Egy rohadt bunkó vagy, egy bimbo]. A bimbo itt sértés, nagyjából üresfejű vagy felszínes ember. Közben a város saját jelképként jelenik meg, a narrátor pedig úgy szívja magába a környékeket, „ніби я грінго” [mintha gringó lennék]. Nem kell neki más pénze vagy szerencséje: „Мені не треба твій куш, не треба бінго” [Nem kell a pénzed, nem kell a bingó]. A refrén felszólítása, „Вилови ти вилови міста, плюс відчуй мій стайл” [Kapd el, kapd el a várost, és érezd a stílusomat], olyan, mintha egy utcai sétára hívna, ahol a város ritmusa fontosabb a szabályos magyarázatnál.
A második részben gyár, kőfejtő, udvarok és a településrész emlékei sorakoznak. „Поки на заводі тече зміна” [Amíg a gyárban folyik a műszak] kemény, hétköznapi képet ad, a „ці двори так легко не забути” [ezeket az udvarokat nem olyan könnyű elfelejteni] pedig megmutatja, honnan jön ez a hang. KALUSH a Shan D nevű előadót is megemlíti, és a „Крузі Почета” [Becsület köre] nevű helyet vagy közeget, miközben az idő úgy repül, mint egy parázsló cigaretta. A záró sorokban a saját stílus keveredik a bazáros, utcai beszéddel: „Секонд хенд замість Gucci” [Turkáló Gucci helyett]. Ez viccesen és büszkén mondja ki, hogy itt nem a luxusmárka számít, hanem a saját tempó, a titkok megtartása és az, hogy „відчуй мій стайл” [érezd a stílusomat].