Sonett In Dur Lyrics in Hungarian by Dota Kehr, Clueso
A münden ritkább, költői ige, amely szó szerint azt jelenti, hogy egy folyó vagy út „torkollik” valamibe. A dalban a legszebb álmok „ebbe a tengerbe torkollnak”, vagyis a jelenben teljesednek ki és egyesülnek vele.
A szó erős képet alkot: az álmok folyóként ömlenek a jelen tengerébe. Emiatt különösen emlékezetes és hasznos kifejezés a német költői nyelv megértéséhez.
A dal egy szerelmes megszólításával kezdődik: a beszélő csendes óráiban azon gondolkodik, milyen volt az élete a másik előtt. „Was war das Leben, Liebster, du kamst / Und mir die Schatten von der Seele nahmst?” [Mi volt az élet, kedvesem, mielőtt megérkeztél és elvetted a lelkem árnyait?] A szeretett ember érkezése mintha fényt hozott volna, és a múlt hirtelen elmosódik: már csak nagyjából emlékszik rá. A jelen viszont mindent betölt, olyan, mint egy tenger, amelybe „a legjobb álmai” torkollnak.
A szöveg szépsége közben van benne egy elég kemény feltétel is. A beszélő bevallja, hogy már azt is elfelejtette, milyen édesen énekeltek a madarak, mielőtt a másik vele volt, és a régi időkből csak „a fehér telek és a magány” maradt meg benne. Ha a szeretett ember elhagyja, ezek a telek újra várnak rá, és „soha többé nem lesz tavasz”. Ez nagy kijelentés, talán szándékosan kicsit túlzó is, de pontosan megmutatja, mennyire teljesen függ a beszélő jelenlegi boldogsága ettől a kapcsolattól. A cím, a „Sonett In Dur”, egy szonettformájú, dúr hangnemű műre utal: a forma költői és rendezett, miközben a szöveg egyetlen egyszerű kérdés körül forog, mi marad az emberből, ha eltűnik az, aki visszahozta az élet tavaszát.
