Kinderspiel szó szerint azt jelenti, hogy „gyerekjáték”. Ez egy érdekes szó, mert bár a jelentése egyszerű, a dalban metaforikusan használják.
A szövegben a „Nun aber, da das Kinderspiel beendet” (De most, hogy a gyerekjáték véget ért) sor arra utal, hogy a szerelem vagy a kapcsolat, amit a dalban leírnak, egyfajta ártatlan, talán naiv időszak volt, ami most lezárult. Ez a szó segít megérteni a dal mélyebb, nosztalgikus hangulatát.
A „Kurzer Epilog”, vagyis „Rövid epilógus”, egy el nem mondott szerelem utolsó jelenete. A két ember végig formális távolságban marad: az egyik még a végsőkig „Sie”-nek szólítja a másikat, miközben a másik már „du”-t használ. A német „Sie” udvarias, hivatalos megszólítás, a „du” közvetlen és bizalmas. Ettől a kis nyelvi különbségtől az egész helyzet még fájdalmasabb: közel vannak egymáshoz, de nem mernek valóban közel kerülni. „Ich lernte warten, leiden” [Megtanultam várni, szenvedni], aztán a másik kimondja, hogy el akar válni. A beszélő nem kérdezi, miért és hová, inkább büszkén hallgat, miközben mások nevetnek vele és bókokkal halmozzák el. A „Kein Wort aus deinem Mund ... denn ich hatte Ehre” [Egy szó sem a szádból ... mert nekem volt becsületem] sor kissé régimódi, szigorú tartást mutat: egyikük sem teszi meg az első lépést.
A legszebb túlzás közben ott rejtőzik a vallomás: „Ein Hauch von dir / Ich wäre dir nachgefolgt in die Unendlichkeit” [Egy leheletedért / a végtelenségbe is követtelek volna]. A nyár hatalmasnak és tisztának tűnt, mégis „dummer Hand” [ostoba kézzel] elpazarolták, és csak utólag értik meg, hogy az volt az utolsó. Amint a másik elmegy, elered az eső. A záró gondolat különösen keserű: vannak emberek, „die für uns ausersehen sind” [akiket nekünk szántak], és ha elveszítjük őket, talán soha többé nem találkozunk velük. Ez a dal nem magyarázza túl a szakítást. Inkább megmutatja a hallgatást, a büszkeséget, az elrontott nyarat és azt a bosszantó felismerést, amely mindig túl későn érkezik.