A "püsküllü belam" egy érdekes és kifejező török kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, hogy "rojtos bajom" vagy "rojtos problémám". A "püsküllü" (rojtos) jelző itt egyfajta díszítést, bonyolultságot vagy éppen makacsságot sugall, ami még inkább kiemeli a "bela" (baj, probléma, csapás) súlyosságát.
A dalban a "Sen sevda mısın yoksa yalan dolan / Püsküllü belam olup derde salan" sorokban a szerelmet kérdőjelezi meg az énekes. Azt kérdezi, hogy a szerelem igazi-e, vagy csak egy "rojtos baj", ami bajba sodorja. Ez a kifejezés gyönyörűen illusztrálja a szerelem kettős természetét: egyszerre lehet gyönyörű és bonyolult, vonzó és mégis fájdalmas.
Buray „Sen Sevda Mısın” című dala egy igazi érzelmi hullámvasút! A dalszöveg egy olyan szerelmesről szól, aki hiába várja a viszonzást, mégis kitart. Azt mondja: „Umut yok bir ışık yok gözlerinde / Ben hala bekleyenim olsun” [Nincs remény, nincs fény a szemedben / Én mégis várok]. Hiába a hidegség, ő mégis ég a szerelemtől: „Ateş yok sıcaklık yok ellerinde / Ben yanarım aşkın sağ olsun” [Nincs tűz, nincs meleg a kezedben / Én égek, a szerelmed legyen áldott].
De a legérdekesebb rész az, amikor megkérdőjelezi ezt az egészet: „Sen sevda mısın yoksa yalan dolan / Püsküllü belam olup derde salan” [Szerelem vagy te, vagy hazugság és csalás / Egy bajforrás, ami bajba sodor]. Ez a belső vívódás teszi igazán izgalmassá a dalt. Vajon ez a szerelem igazi, vagy csak egy illúzió, ami szenvedést okoz? Mégis, a szíve nyitva áll: „Sen kapımı çal ansızın gir içeri / Her zaman başımın üstünde senin yerin” [Kopogj be az ajtómon, és hirtelen lépj be / Mindig a fejem fölött van a helyed]. Egy gyönyörű, de fájdalmas történet a viszonzatlan szerelemről és a reményről.