Kinderspiel szó szerint azt jelenti, hogy „gyerekjáték”. Ez egy érdekes szó, mert bár a jelentése egyszerű, a dalban metaforikusan használják.
A szövegben a „Nun aber, da das Kinderspiel beendet” (De most, hogy a gyerekjáték véget ért) sor arra utal, hogy a szerelem vagy a kapcsolat, amit a dalban leírnak, egyfajta ártatlan, talán naiv időszak volt, ami most lezárult. Ez a szó segít megérteni a dal mélyebb, nosztalgikus hangulatát.
Dota Kehr és Rainald Grebe dala, a Kurzer Epilog egy olyan elszalasztott szerelem története, ahol a büszkeség győzött a józan ész felett. Már az első sor szíven üt: a partner még az utolsó pillanatban is magázódott („Du hast mir bis zuletzt noch 'Sie' gesagt” – egészen a végéig 'Ön'-nek szólítottál), miközben a csendjük már a tegeződés bensőségességét hordozta („und schwiegst per 'du'” – és tegezve hallgattál). A szöveg tele van ezzel a furcsa daccal: a mesélő hidegnek mutatta magát, mert tartani akarta a büszkeségét („denn ich hatte Ehre” – mert nekem volt becsületem), miközben valójában a végtelenbe is követte volna a másikat. Körülötte mások legyeskedtek, de mindkét fél pontosan tudta, hogy a nem kívánt bókok semmit sem érnek.
A dal a későn jött felismerésről szól, arról a bizonyos pillanatról, amikor a gyerekes játszma véget ér („da das Kinderspiel beendet”), és a nyár, amit ostoba kézzel elpazaroltak („Wir haben ihn mit dummer Hand verschwendet”), már nem tér vissza többé. Ahogy a másik távozik, rögtön elered az eső, és marad az a keserű bizonyosság, hogy a nekünk rendelt emberekkel („Die für uns ausersehen sind”) talán soha többé nem futunk össze újra az életben.