Dança Da Solidão Lyrics in Hungarian by Marisa Monte, Paulinho Da Viola
A camélia egy gyönyörű virág, amely a tisztaságot és a hosszú élettartamot szimbolizálja. Ritkán fordul elő dalszövegekben, ami különlegessé teszi.
Ebben a dalban a "Camélia ficou viúva" (Kamélia megözvegyült) sor egy metafora, amely a magány és a veszteség érzését fejezi ki, miközben a virág szépsége és törékenysége is megjelenik. Ez a szó mélyebb réteget ad a dal érzelmi tartalmának.
Marisa Monte és Paulinho da Viola „Dança Da Solidão” című dala a magányt egy különös táncként mutatja meg: „Solidão é lava que cobre tudo” [A magány láva, amely mindent beborít]. A keserűség még mosolyogni is próbál, de „sorri seus dentes de chumbo” [ólomfogait mosolyogja], vagyis ez a mosoly nehéz és természetellenes. A visszatérő „Danço eu, dança você / Na dança da solidão” [Táncolok én, táncolsz te / a magány táncában] egyszerre játékos és szomorú: mintha a csalódásnak saját ritmusa lenne, amelyben mindenki ugyanazokat a lépéseket járja.
A dalszöveg rövid történeteket villant fel: Camélia megözvegyült, Joana szerelembe esett, Maria pedig szerelme miatt megpróbált véget vetni az életének. Az apa tanácsa, „Meu filho tome cuidado” [Fiam, légy óvatos], a jövőre néző embert visszaköti a múlthoz. Hajnalban az elbeszélő a viola, vagyis a brazil pengetős hangszer húrjain futtatja az ujjait, miközben a teliholdat nézi. A végén mégis felbukkan egy reménytelibb kép: „Uma fonte de água pura” [egy tiszta vizű forrás], amelynek vize elűzi a keserűséget. Szép fordulat ez egy olyan dalban, ahol a magány látszólag mindent beborít.
