Luunmurskaaja szó szerint "csonttörőt" jelent. Ez egy erős és drámai szó, amely nem gyakran fordul elő a mindennapi beszédben vagy dalokban.
A dalban Marco Hietala ezt a szót használja, hogy leírja a "kő hideg ítéletét", ami egy kegyetlen és könyörtelen erőt sugall. Ez a metaforikus használat teszi a szót különösen emlékezetessé és figyelemfelkeltővé.
Marco Hietala „Kiviä” című száma egy igazi utazás a sziklák és kövek szimbolikáján keresztül! A dal egy arc nélküli, végzetet hozó boszorkányról mesél, és arról, hogy a szavak milyen súlyos terhet jelenthetnek: „Sanoistaan, sain kivet sappaisiin” [Szavaitól kövek kerültek az epémbe]. A szöveg tele van erős képekkel, például a „Kivi kielellä, ei laulu mennytkään niin” [Kő a nyelven, a dal sem úgy ment] sorral, ami arra utal, hogy a kimondatlan szavak vagy a nehézségek gátolhatják az önkifejezést.
A dalban a kövek nemcsak fizikai tárgyak, hanem a sors, a büntetés és az idő múlásának jelképei is. A „Hoi! Kivet suuren taivaan / Hoi! Kivet maahan hautaan” [Hoi! A nagy ég kövei / Hoi! Kövek a földbe, sírba] sorok a kövek kozmikus és földi szerepét hangsúlyozzák, mint amik mindent megkapnak és mindent eltemetnek. Még a piramisok is megjelennek, mint a halottak otthonai, „Viesti kirjattu kylkeen lohkareiden” [Üzenet írva a sziklák oldalára], ami a kövek örökkévalóságát és a múlt üzenetét hozza el nekünk. Ez a dal egy igazi rockhimnusz a kövek erejéről és a sorsunkról!