Az inquietudine szó "nyugtalanságot" vagy "aggodalmat" jelent. Ez egy mélyebb érzelmi állapotot ír le, mint az egyszerű szomorúság, és gyakran belső feszültséggel, bizonytalansággal párosul.
A dalban Laura Pausini ezt a szót használja, hogy kifejezze azt a mély belső nyugtalanságot, amit Marco hiánya okoz benne. A "l'inquietudine di vivere la vita senza te" (a nyugtalanság, hogy nélküled éljem az életet) sor tökéletesen megragadja azt a szorongó érzést, amikor az ember elveszettnek érzi magát a szeretett személy nélkül.
Laura Pausini "La Solitudine" című száma egy igazán szívbemarkoló dal, ami a kamaszkori szerelem és az elválás fájdalmát meséli el. A főszereplő lány, akinek a szemszögéből halljuk a történetet, épp most búcsúzott el Marcotól, aki elutazott. Ez az elválás annyira mélyen érinti, hogy a reggel 7:30-as vonat, amin Marco elment, "egy szívtelen fém szívnek" tűnik számára a hideg, szürke városban.
Marco hiánya mindent áthat: az iskolában üres a padja, de a lány gondolataiban ott van, "édes a lélegzete a gondolataim között". A távolság óriásinak tűnik, de a szíve mégis erősen dobog. A lány azon tűnődik, vajon Marco is gondol-e rá, vajon ő is elrejtőzik a szobájában, és sír a párnájába, ahogy ő teszi. A naplóban őriz egy fényképet Marcoról, amin "gyerekes, kicsit félénk szemei vannak", és szorosan a szívéhez szorítja, miközben az angol és matek háziját írja. Marco apja vitte el őt, anélkül, hogy megkérdezte volna a véleményét, mondván: "egy nap majd megértesz". A lány kétségbeesetten kéri Marcot, hogy várja meg, mert "nem tudok nélküled élni", és "nem lehet szétválasztani a mi történetünket". A magány és a csend, ami kettőjük között van, a lány számára az élet nyugtalanságát jelenti Marco nélkül.