Descalços azt jelenti: „mezítláb”, vagyis cipő nélkül. A dalban a „de pés descalços vou à caça” kifejezés azt a bátor, ösztönös képet festi, ahogy az énekes mezítláb indul a saját helyének megtalálására, mintha közvetlenül szembenézne a világgal.
Jão „Monstros” című dala egy gyerekkori félelem képével indul: „Debaixo da cama os monstros me impedem de dormir” [Az ágy alatt lévő szörnyek megakadályozzák, hogy aludjak]. A szörnyek azonban nem maradnak az ágy alatt. Az énekes régóta magányosnak érzi magát, még akkor is, amikor mások veszik körül, és azt mondja, hogy a szabadság keresése végül még magányosabbá tette. A „nó na garganta” [gombóc a torkomban] és a remegő hang nagyon konkrét, testi képek: nehéz kimondani, ami benne van.
A dal közben a félelem lassan erővé változik. „Agora eu corro com meus lobos” [Most a farkasaimmal futok], „Danço ao redor do fogo” [Táncolok a tűz körül], és egyenesen a szörnyek szemébe néz. Ez nem azt jelenti, hogy eltűntek a problémái: „Sei que eu tenho os meus monstros” [Tudom, hogy nekem is megvannak a szörnyeim]. Mégis továbbmegy, mezítláb indul megkeresni a helyét, miközben azoknak akar bizonyítani, akik korábban őrültnek tartották, amiért „többet akart”. A végén visszagondol arra a gyerekre, aki még nem érti, miért fájdalmas ez az út, és azt mondja: „isso é necessário” [erre szükség van] ahhoz, hogy azzá váljon, aki lenni fog. Ez egy sötét, farkasokkal és tűzzel teli felnövéstörténet, amelyben a szörnyek nem tűnnek el, de már nem ők irányítanak.