Az aurora szó "hajnalt" jelent, de nem csak a napfelkeltére utal, hanem egy gyönyörű természeti jelenségre is: a sarki fényre (aurora borealis vagy aurora australis).
Ebben a dalban a "Na noite é que você consegue ver a aurora" (Éjszaka láthatod meg a hajnalt/aurorát) sor egy metafora. A sötétségben, a nehézségek közepette fedezhetjük fel a reményt, a szépséget és az új kezdeteket, akárcsak az éjszakai égbolton megjelenő sarki fényt.
Jão „Aurora” című dala egy különös, álomszerű menekülésről szól. A beszélő arra kéri a másikat: „Entre no meu corpo” [Lépj be a testembe], majd rögtön vízzé és tűzzé változtatja őt. Egyszerre vágyik közelségre és szabadságra, miközben kimondja a nagyon egyszerű kívánságát: „Eu só quero ser feliz de novo” [Csak újra boldog akarok lenni]. A „Sou a presa, sou o lobo” [Én vagyok a préda, én vagyok a farkas] sorban ő maga lesz az üldözött és az üldöző is. Kicsit túlzó, kicsit játékos, de jól mutatja, mennyire bizonytalan szerepben érzi magát.
A dalban az idő és az út is különös szabályok szerint működik. „Quando o sol sair à noite” [Amikor a nap éjjel kel fel], ő már messze lesz, vizes lábbal az út szélén, miközben a vihar hazafelé sodorja. A veszteség sem egyszerűen eltűnik: „Tudo que eu perdi / É o que eu mais sou agora” [Minden, amit elvesztettem, most leginkább azzá tesz, aki vagyok]. A címadó kép ezért nagyon szép és pontos: „Na noite é que você / Consegue ver a aurora” [Éjszaka láthatod a hajnalt]. A fény itt nem nappali bizonyosságként jelenik meg, hanem a sötétben válik láthatóvá. Ha a beszélő holnap nem térne vissza, azt kéri a szerelmétől: „Meu bem, você me espera” [Kedvesem, vársz rám].