Lohduttomin azt jelenti, hogy 'legvigasztalanabb' vagy 'legszomorúbb'. Ez a szó a 'lohduttaa' (vigasztalni) igéből származik, és a szuperlatívusz alakja, ami a legmagasabb fokú szomorúságot fejezi ki.
A dalban Anna Puu a szerelem szabályairól énekel, és a 'lohduttomin' szót arra használja, hogy leírja a legszomorúbb szabályt: azt, hogy nem szabad szükségünk lennie egymásra annyira, hogy elmerüljünk, és ne tudjunk élni egymás nélkül. Ez a szó mély érzelmi töltettel bír, és kiemeli a dalban megjelenő tiltott szerelem fájdalmát és reménytelenségét.
Anna Puu „Säännöt Rakkaudelle”, vagyis „Szabályok a szerelemhez” című dala egy olyan szerelemről szól, amelyet a két ember megpróbál korlátok közé szorítani. Nem akarhatják egymást úgy, hogy közben hazudnak az otthon maradt szeretteiknek, és még azt sem mondhatják ki: „Mitäpä jos kaiken riisuisimme?” [„Mi lenne, ha mindent levetnénk?”] A szabályok elsőre józan megoldásnak tűnnek, de a dal hangulatában érezzük, mennyire nehéz betartani őket.
A visszatérő kép az útkereszteződés: „Hiljentää risteyksiin ajoissa” [„Időben lelassítani a kereszteződéseknél”], majd „Kääntyä kotiin ajoissa” [„Időben hazafordulni”]. Mintha a szereplők minden találkozásnál eljutnának egy pontra, ahol még visszafordulhatnak. A szabályok egyre fájdalmasabbak lesznek: nem nézhetnek egymásra úgy, hogy kiderüljön az igazság, és nem függhetnek egymástól annyira, hogy külön már ne tudjanak élni. A végén azonban felmerül a legveszélyesebb kérdés: „Entä jos sittenkin rakastumme?” [„És mi van, ha mégis egymásba szeretünk?”] Ettől a „szabálykönyv” hirtelen kevésnek tűnik.