Ensorcelle azt jelenti, hogy 'elvarázsol' vagy 'megbabonáz'. Ez egy gyönyörű és kifejező ige, amely a varázslat és a bűbáj érzését hordozza magában.
A dalban Vanessa Paradis a Szajna folyóra utalva használja: "Tellement jolie elle m'ensorcelle" (Olyan szép, elvarázsol engem). Ez a szó tökéletesen megragadja azt a mágikus vonzerőt és elbűvölő hatást, amit Párizs és a Szajna gyakorol az emberre.
Képzeld el Párizst, ahol a folyó kilép a medréből, és hirtelen mindenki beleszeret! Vanessa Paradis és Matthieu Chédid duettje, a La Seine pont erről a furcsa varázslatról szól. A szöveg azzal indít, hogy „Elle sort de son lit” (Kilép a medréből / ágyából), ami francia szójáték: a folyómeder és az alvóhely franciául ugyanaz a szó (lit). A folyó itt magabiztos, elbűvölő nőként jelenik meg („Tellement sûre d'elle / Tellement jolie elle m'ensorcelle” – Annyira biztos magában / Olyan szép, hogy megbabonáz engem). Később a zene még egy szellemes rímet is bedob a folyó és a színpad azonos hangzására építve: a „La Seine” (a Szajna) hirtelen „La scène” (a színpad) lesz, amikor a szereplő, Lucile fellép rá.
A refrén nem akar semmit túlbonyolítani: „Je ne sais, ne sais / Ne sais pas pourquoi / C'est comme ça, la Seine et moi” (Nem tudom, nem tudom / Nem tudom, miért / Ez van, a Szajna meg én). Csak szeretik egymást, és kész. A legszebb pillanat mégis a híres gyalogoshídnál jön el: „Sur le Pont des Arts / Mon coeur vacille” (A Művészetek hídján / Megbicsaklik a szívem). A Pont des Arts valódi párizsi híd, és a dalban a két énekes a korláton áthajolva nézi a tükörképét („Nos reflets perchés”), miközben a tiszta levegőt szívják a víz felett lebegve. Egyszerű, játékos és tele van könnyed párizsi hangulattal.