Boso azt jelenti, hogy 'mezítláb'. Ez egy egyszerű, mégis erőteljes szó, amely a szabadság és a visszatérés a természethez érzését hordozza.
A dalban a főhős arról énekel, hogy elhagyja az anyagi javakat és a társadalmi elvárásokat, hogy „mezítláb” járjon, ami a felszabadulás és az egyszerűség szimbóluma. Ez a szó tökéletesen megragadja a dal lényegét.
A „Boso” cím jelentése: „mezítláb”. A dal egy sarokba szorult, elfelejtett holmik világát mutatja: „Nieużyty frak” [Használatlan frakk], „Dziurawy płaszcz” [Lyukas kabát], „Znoszony but” [Elhasznált cipő] és „Zapomniany szal” [Elfelejtett sál]. Ezek a tárgyak szinte emberi életet kapnak: mindegyik „O czymś śni” [Valamiről álmodik], és még mindig „Modna być” [Divatos akar lenni], mielőtt csendben véget érne a története. Kicsit mulatságos, kicsit szomorú kép: a kidobásra váró ruhák még reménykednek egy utolsó alkalomban.
A refrén egyszerű és nagyon határozott: „Pójdę boso” [Mezítláb fogok menni]. Az énekes csak akkor búcsúzik el minden tárgytól, „gdy zawoła Bóg” [amikor Isten szólítja]. A második részben egy elveszett esernyő várja az esőt, az óra pedig nem tudja, hogyan éljen tovább a gazdája keze nélkül. A félretett dolgok nagy halommá nőnek, és mindegyik azt szeretné, hogy „wziąć na drugą stronę” [átvigyék a másik oldalra]. A dal végén az ajtó bezárul mögötte: „Nie zabiorę nic” [Semmit sem viszek magammal]. Így a mezítláb járás az utolsó elengedés képe: a halál pillanatában a frakk, a kabát, az óra és minden más itt marad, az ember pedig teljesen üres kézzel indul tovább.