Astronautteja jelentése 'űrhajósokat'. Ez a szó a dal címében is szerepel, és egy gyermekkori álmot, a határtalan lehetőségeket és a jövőbe vetett reményt szimbolizálja.
A dalban Sanni arról énekel, hogy gyerekként hercegnők és űrhajósok akartak lenni, de a valóságban az élet másfelé sodorta őket. Ez a szó kiemeli a gyermeki álmok és a felnőttkori valóság közötti kontrasztot, ami sokak számára ismerős és elgondolkodtató.
Sanni „Prinsessoja Ja Astronautteja” című dala, vagyis „Hercegnők és űrhajósok”, keserűen vicces képet ad arról, mi marad a nagy gyerekkori álmokból. A beszélő régen hercegnő vagy űrhajós akart lenni, most viszont „Prinsessoja astronautteja / Piti meistä tulla” [Hercegnők és űrhajósok / ez kellett volna, hogy váljon belőlünk]. A ruha „mekko riekaleina” [a ruha cafatokban], a „laskuhumalassa” [másnapos, lecsengő részegségben] pedig egyszerre teszi komikussá és szomorúvá a jelenetet. Közben mindenki beszél, státuszokat gyárt és számokat ad hozzá, mégis felhangzik a kérdés: „Kuka täällä oikeesti tekee mitään?” [Ki csinál itt valójában bármit?] A dal szerint a boldogságot sem könnyű megtalálni az „onnelasta” [boldogság földjéről, mesebeli boldog helyről], a szerelmet pedig úgy keresik, „kuin morsian mekkoa” [mint menyasszony a ruhát].
A legszebb ellentét a közelség iránti vágy és a szabadság határa: „Ota mut syliin, pitele, mut älä omista” [Ölelj meg, tarts magadnál, de ne birtokolj]. A jelen kalóriaszámolása szembekerül a gyerekkori palacsintákkal, a „Kesä -96” [1996 nyara] pedig egy homokozóhoz és egy anya megnyugtató mondatához vezet: „Anna mä puhallan” [Hadd fújjak rá]. A végén ugyanaz a mondat kérdéssé változik: „Kuka puhaltaa nyt?” [Ki fúj rá most?] Ettől lesz a dal különösen emberi: a felnőtt, aki egykor vigaszt kapott, most már nem tudja, ki fogja meg a kezét, amikor a ruha cafatokban van.