A "m'annammor'" a nápolyi dialektusból származik, és az olasz "mi innamoro" kifejezés rövidítése, ami azt jelenti, hogy "beleszeretek". Ez a szó különösen érdekes, mert nem a standard olasz nyelvből származik, hanem egy regionális dialektusból, ami mélységet és autenticitást ad a dalnak.
A dalban a "Ca' sì t' guard' m''annammor' chiù e' te" sorban szerepel, ami azt jelenti: "Mert ha rád nézek, még jobban beléd szeretek". Ez a kifejezés a szerelem intenzitását és azonnali hatását hangsúlyozza, és egyedi ízt ad a szövegnek.
Ez a dal egy igazi, szenvedélyes olasz szerelmi vallomás, tele drámával és nagy érzelmekkel! Sal Da Vinci arról énekel, hogy teljesen elveszett a szerelme nélkül. A dal központi gondolata egyszerű és erőteljes: „Io non vivo più, l'amore e tu” (Nem élek többé, a szerelem és te). Számára az élet értelmét ez a két dolog jelenti, és egyik nélkül a másik sem létezik. Azt énekli, hogy a gondolat, hogy nincsenek együtt, megmérgezi: „Mi avvelena ogni istante il pensiero costante di te” (Minden pillanatomat megmérgezi az állandó gondolat rólad). Ez a dal a totális odaadásról szól, arról az érzésről, amikor valaki annyira fontos, hogy nélküle megáll az idő.
Az énekes a fájdalmát erős képekkel fejezi ki, nápolyi dialektusban is megszólalva, ami még személyesebbé teszi a dalt. A szerelme egyszerre „o fuoc' ca' m' sta bruciann'” (a tűz, ami éget engem) és „na pret' ca' m' port' infonn'” (egy kő, ami a mélybe húz). Ezek az ellentmondásos érzések mutatják, mennyire mély és bonyolult a szerelme. A legszebb ígéret a dalban talán ez: „Ovunque andrai, io ci sarò” (Bárhová is mész, én ott leszek). Ez egy örök hűségeskü, ami megmutatja, hogy ez a szerelem nem múlik el egykönnyen.