Atlas Lyrics in Hungarian by Pommelien Thijs

Az atlas jelentése hollandul „atlasz”, vagyis térképgyűjtemény, de a dalban egyértelműen a görög mitológia Atlaszára is utal, aki a vállán tartja az eget. A „noemde mij je atlas” sorban a megszólított úgy tekint az énekesre, mint aki az egész világ terhét hordozza helyette, ezért ez a szó különösen erős és emlékezetes.

Pommelien Thijs „Atlas” című dala egy olyan kapcsolatról beszél, amelyben az egyik fél szinte szó szerint magára veszi a másik világát. A beszélő homokot hord a zsebében, szél fúj a hajába, hegyeket próbál elmozdítani, és még a tenyerében fogott vizet is elviszi a tengerhez, majd visszaúszik a partra. Ezek a képek egy lehetetlenül nagy erőfeszítést mutatnak: mindent megtesz azért, hogy működjön, miközben a másik fél csak ennyit mond: „noemde mij je atlas” [az atlaszodnak nevezett]. Atlasz a görög mitológiában az eget tartotta a vállán, itt pedig azt jelenti, hogy a beszélő cipeli a másik ember egész világát. Az „op handen dragen” [a kezén hordozni] holland kifejezés: valakit nagyon szeretni, nagyra becsülni és szinte elkényeztetni. Ezért különösen keserű a sor: továbbra is a kezén hordozza azt, aki úgy tesz, mintha az egész semmit sem jelentett volna.

A dal egyik legerősebb gondolata, hogy a teher nem volt képzelt: „Ik wist dat het zwaar was, niet dat het niet waar was” [Tudtam, hogy nehéz, azt nem tudtam, hogy nem volt igaz]. A beszélő eladja a holmiját, kartonházakat épít, és még a másik ember világát is a vállán tartja, „soha nem fordítva”. Közben a másiknak blokk van a lábán, át is húzza őt a sáron, ő pedig még megkérdezi, van-e hely számára a másik mellkasában. Ez egyszerre odaadó és fájdalmasan egyoldalú. A végén már azt kívánja, bárcsak rituáléként elégethetné a közös heteket, és azt mondja, mindkét lábát eltörné, ha a másik kérné. A dal ettől nem egyszerű szakítós történet, hanem annak a különös helyzetnek a képe, amikor valaki tudja, hogy túl sokat adott, mégis szereti a másik bonyolultságát.