Barfuß szó szerint azt jelenti, hogy "mezítláb". Ez egy egyszerű, mégis kifejező szó, amely azonnal felidéz egy képet a szabadságról és a gondtalanságról.
A dalban a főszereplő nő, aki a mindennapok monotonitásában él, a tánc révén menekül a képzeletébe. Amikor táncol, "mezítláb jár New Yorkban", ami a korlátok nélküli szabadság és az önfeledt öröm szimbóluma. Ez a szó tökéletesen megragadja a dal lényegét, és arra ösztönöz, hogy felfedezd, hogyan találja meg a nő a boldogságot a képzeletében.
Gondolj bele egy olyan hétköznapba, ahol a naptárad tele van: heti ötven óra munka („Eine ganz normale fünfzig Stunden Woche” [Egy teljesen normális ötvenórás hét]), aztán hazaérve még főzés a gyerekekre. Max Giesinger ebben a popdalban egy keményen dolgozó anyuka életét mutatja be, akinek a kicsik jelentik a mindenséget, de a napjai egyetlen perc pihenőt sem engednek. Néha persze elgondolkodik azon, mi lett volna a család nélkül, és szívesen randizna is a kedvenc ruhájában ahelyett, hogy csak a tükör előtt álldogálna benne („In ihrem Lieblingskleid nicht nur vor dem Spiegel stehen” [A kedvenc ruhájában nem csak a tükör előtt állni]). A dal lényege az a pillanat, amikor végre felteszi a fülhallgatót, és felcsavarja a hangerőt.
Amikor elindul a ritmus, a tánc lesz a menedéke: hirtelen valaki mássá válik, és bárhová eljuthat a képzeletében („Und wenn sie tanzt ist sie woanders” [És amikor táncol, máshol van]). A szöveg szuper képekkel dobálózik: mezítláb sétál New Yorkban, egyedül úszik Alaszka jeges vizeiben, vagy épp egy hajóról ugrik a tengerbe Balinál („Springt vor Bali über Board” [Bali partjainál a vízbe ugrik a fedélzetről]). Egy pillanatra elengedi az összes terhet, csak azért a felszabadító érzésért mozogva. Kifejezetten jókedvre derítő szám, ami emlékeztet arra, hogy néha egyetlen dal is elég ahhoz, hogy kicsit fellélegezzünk a mókuskerékből.