A spanyol „frontera” szó jelentése „határ”. Ez egy kulcsfontosságú szó Manu Chao „El Viento” című dalában, amely a mozgás, az utazás és a határok átlépésének témáit járja körül.
A dalban a „frontera” nem csupán egy földrajzi vonalat jelöl, hanem az emberi tapasztalatok, a remény és a kétségbeesés közötti átjárót is. A szél, az éhség és az emberek mind átkelnek ezen a határon, ami a szabadság és a korlátok kettős érzését is kifejezi.
Manu Chao „El Viento” című dala rövid, ismétlődő képekkel beszél a határról és az úton levésről. „El viento viene, el viento se va” [Jön a szél, elmegy a szél] úgy hangzik, mintha a szél akadály nélkül járna át a határon: „Por la frontera” [A határon át]. Ezzel párhuzamosan az éhség érkezik, az ember pedig elindul: „El hambre viene, el hombre se va” [Jön az éhség, az ember elmegy]. A hasonló hangzású hambre és hombre különösen erősen összeköti a két képet. Az út, a határ és az ismételt „¿Cuándo volverá?” [Mikor tér vissza?] egy bizonytalan vándorlást mutat, ahol senki sem tudja, mi jön vissza, és mikor.
A dal később még sötétebb lesz: „La muerte viene, la suerte se va” [Jön a halál, elmegy a szerencse]. A szerencse távozik, miközben az éhség, az ember és a halál újra meg újra felbukkan a határnál és az országúton. A „Ruta Babylon” [Babilon útja] rövid, rejtélyes felkiáltásként jelenik meg, mintha az út kapna egy külön nevet. A refrénszerű ismétlés nem ad történetet elejétől a végéig, inkább egy körforgást mutat: jön a szél, jön az éhség, valaki elindul, és a visszatérés kérdés marad.