Cartagine Karthágót jelenti, az ókori városállamot, amely a Római Birodalom riválisa volt. Ez a szó nem mindennapi, és egy történelmi utalást rejt magában.
A dalban Mahmood azt énekli, hogy „Poi cadiamo giù come Cartagine” (Aztán lezuhanunk, mint Karthágó). Ez a sor Karthágó végső pusztulására utal a pun háborúk során, ami egy drámai képet fest a szerelem vagy egy kapcsolat összeomlásáról.
Mahmood ebben a dalban egy se veled, se nélküled kapcsolat zűrzavarába ránt be minket, a külvárosi utcák díszletei közé. A spanyol barrio szó negyedet, külvárosi környéket jelent, és itt nem egy csendes helyről beszélünk: gengszterek, kristályok és állandó lüktetés veszi körül őket (Tanto suona sempre il barrio – Úgyis mindig szól a negyed). A másik fél állandóan elküldi: Dicevi sempre: 'Vattene via / Che non mi importa più di te' (Mindig azt mondtad: 'Menj innen, már nem érdekelsz'), verseket sincs értelme írni, mert elégetné a lapokat. Mahmood nem finomkodik az önsajnálatban: inkább videójátékokkal üti el az időt, vagy Okit kever vízbe (Bevevo acqua con Oki), ami egy Olaszországban elterjedt, erős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító por, amit a zaklatottság és fejfájás ellen kap fel az ember.
A szöveg tele van szándékosan abszurd képekkel. Ha a partnere féltékenységéről van szó, Mahmood szerint egyszerűbb felmászni egy piramisra (Preferirei una piramide), kettejük ügyetlenségét pedig a porcelánboltban totyogó ormányosokhoz méri: Leggeri come elefanti / In mezzo a dei cristalli (Könnyedek, mint az elefántok a kristályok között). A szakítás elkerülhetetlen bukás, olyan súlyos, mint amikor Karthágó összeomlott (Poi cadiamo giù come Cartagine). Mégis, hiába a hideg elutasítás, az éjszakában újra felbukkan a meghívás a negyedbe egy táncra: Però vieni nel quartiere / Per ballare con me (Mégis eljössz a környékre, hogy táncolj velem).