Éternel azt jelenti, hogy 'örök'. Ez egy erős és romantikus szó, amely nem minden dalban fordul elő.
A dalban Louise Attaque azt énekli, hogy "Notre amour est éternel" (A szerelmünk örök). Ez a szó kiemeli a szerelem időtlen és végtelen természetét, ami mély érzelmi töltetet ad a szövegnek, és emlékezetessé teszi.
A „J’t’emmène au vent” egy játékos, mégis nagyon közvetlen meghívás: „Allez viens, j’t’emmène au vent” [Gyerünk, gyere, elviszlek a szélbe]. A j’t’emmène a je t’emmène beszélt, összehúzott alakja, vagyis „elviszlek”. A következő kép még szabadabb: „Je t’emmène au dessus des gens” [Elviszlek az emberek fölé]. Mintha az énekes ki akarná emelni a másikat a tömegből, egy külön közös helyre, ahol csak ők számítanak.
Közben ez nem pusztán álmodozás. Az énekes azt kéri, hogy a másik legyen jelen: „Que tu sois là de temps en temps” [Hogy időnként ott legyél], „Que tu m’appelles plus souvent” [Hogy gyakrabban hívj], és „Que tu prennes parfois le devant” [Hogy néha te kezdeményezz]. A te ramènes devant itt nagyjából azt jelenti, hogy „gyere vissza, jelenj meg újra”, míg a prendre le devant azt, hogy valaki maga teszi meg az első lépést. A refrénszerű ismétlés kissé rámenős, de éppen ettől szerethető: újra és újra emlékezteti a másikat, hogy „Notre amour est éternel et pas artificiel” [A szerelmünk örök, és nem mesterséges].