Tramonti jelentése "naplementék". Ez egy gyönyörű és festői szó, amely nem csak a fizikai jelenségre utal, hanem egyfajta elmélkedő, nosztalgikus hangulatot is hordoz.
A dalban Elisa a "tramonti della mia terra" (földem naplementéi) kifejezést használja, ami nem csupán egy tájleírás, hanem mélyebb érzelmi töltettel bír. A naplementék a változást, az elmúlást, de egyben az új kezdeteket is szimbolizálják, összekapcsolva a személyes érzéseket a természet ciklikusságával.
Elisa dala egyenes és tiszta beszélgetés egy másik emberrel. Az énekesnő rögtön az elején ledobja a páncélját a „Non ho difese ma ho scelto di essere libera” (Nincsenek védelmeim, de a szabadságot választottam) sorral, és kéri a másikat, hogy úgy szóljon hozzá, mint a szél a fák közt vagy az ég a földdel. Nincs mellébeszélés: „Adesso è la verità l'unica cosa che conta” (Most az igazság az egyetlen dolog, ami számít).
A refrén központi képe a közös sírás és a ragyogás: „Siamo nella stessa lacrima, come un sole e una stella” (Ugyanabban a könnycseppben vagyunk, mint egy nap és egy csillag). A könnyek itt nem gyengeséget jelentenek, hanem fényt, ami az északkeleti naplementékre és új napokra hull („Luce che cade dagli occhi, sui tramonti della mia terra, su nuovi giorni”). A végén az ismétlődő „Ascoltami” (Hallgass meg) könyörgést egyetlen apró, de lényeges csavar zárja le: „Ascoltati” (Hallgass magadra), ami a figyelmet a másik ember belső igazságára irányítja.