A "pustkowiu" szó a "pustkowie" főnév lokatív esete, ami "pusztaságot" vagy "elhagyatott helyet" jelent. Ez egy erős és hangulatos szó, amely nem gyakran fordul elő a mindennapi beszédben vagy a popzenében.
A dalban Dawid Podsiadło ezt a szót használja, hogy egy sivár, elhagyatott tájat írjon le, ahol "mieszka śmierć" (lakik a halál). Ez a kép egy mélyebb, belső ürességet és magányt is sugall, ami a dal fő témája. A szó kiválóan megragadja a dal melankolikus és introspektív hangulatát.
Dawid Podsiadło „Nieznajomy” című dala egy különös, sötét találkozást mutat be: az énekes egy ismeretlen emberhez beszél, akinek még a nevét sem tudja. „Witaj, nieznajomy” [Üdvözöllek, idegen] – mondja neki, majd azt kérdezi, vajon van-e még ideje visszafordulni. Az utak fölött már rég elhatalmasodott az idő, az ablakon túl pedig olyan csend van, „jaką znam” [amilyet ismerek], mintha egy tetőket letépő vihar előtti pillanat lenne. Az idegen talán egy későbbi én, talán valaki más, de a dalszöveg szándékosan nem ad biztos választ.
A történet fokozatosan összeomlik: leomlanak a falak, betörnek az ablakok, az énekes pedig „lecę w dół przez błędy wszystkich lat” [zuhanok az összes elmúlt év hibáin keresztül]. Előtte csalódott arcok jelennek meg, bennük régi fájdalom és harag. Beismeri, hogy többet hazudott, mint amennyit valaha is szeretett volna, és most teljesen egyedül maradt. A végén még azt kérdezi az idegentől, hogyan bízhatott benne bárki, aztán elköszön: „Już nie chcę twoich rad” [Már nem akarom a tanácsaidat]. Ez a fordulat különösen keserű: mintha a beszélgetés nem megnyugvást, hanem újabb szembesítést hozna önmagával.