A boiadeira egy brazil, vidéki hangulatú szó: olyan lányt vagy nőt jelöl, aki marhákkal dolgozik, illetve a „cowboylány” megfelelője. A dalban a képzeletbeli közös jövő része: „a boiadeirinha lányunk” a természetközeli, farmon élő életet jelképezi.
Biztosan veled is megesett már, hogy este bámultad a plafont, és azon agyaltál: mi lett volna, ha az az egy régi kapcsolat nem ér véget? A brazil sztár, Ana Castela pont erről énekel a sertanejo stílusú Nosso Quadro című dalában. A cím szó szerint „A mi képünk”-et jelent, és egy olyan esküvői fotóra utal („nosso quadro casando na igreja” – a képünk, amint összeházasodunk a templomban), ami soha nem készült el, így a falra sem kerülhet ki. Nincs harag vagy gyűlölet a szakítás miatt, csak az a furcsa hiányérzet, amit a portugál úgy hív: saudade.
A dalszöveg tele van nagyon konkrét, vidéki emlékekkel. Ana felidézi 2017 végét, amikor ő fogorvosira járt (Odonto, azaz odontologia), a volt párja meg állatorvosnak tanult (Vet, azaz veterinária). A platós terepjárójában (caminhonete) ott maradt a farmering, a barátok folyton kérdezősködnek, az apuka pedig még mindig unokát követel. A legkedvesebb rész mégis a közös jövő álma: elképzelte, ahogy együtt terelik a marhákat (tocando o gado), és kislányuk igazi cowgirlként, azaz boiadeira-ként nő fel a farmon (no mato). Bár a valóságban a történet félbemaradt, a dal csendes beletörődéssel zárul: „Vai ser amor mesmo não sendo a vida inteira” (Szerelem marad akkor is, ha nem tartott egy egész életen át).