Fiammiferi jelentése 'gyufák'. Ez egy olyan szó, ami nem túl gyakran fordul elő dalszövegekben, így azonnal felkelti a figyelmet.
Achille Lauro dalában a "Quei ragazzi a vent'anni che bruciano fiammiferi" (Azok a húszéves srácok, akik gyufákat égetnek) sorban a gyufák égetése a fiatalság, a lázadás és a múló idő metaforája. A gyufa gyorsan elég, akárcsak a fiatalság, és ez a kép erőteljesen fejezi ki a dal nosztalgikus és melankolikus hangulatát.
Achille Lauro „Che Sarà” című dala egyszerre szól a bizonytalanságról és arról, hogyan próbál az ember kapaszkodni önmagába. A visszatérő „Che sarà?” („Mi lesz?”) kérdés szándékosan válasz nélkül marad. Az énekes kimondja: „No, non ho più vent’anni” („Nem, már nem vagyok húszéves”), és tudja, hogy ez az ő élete, még akkor is, ha azt sem tudja biztosan, szeretik-e. A „mami” itt anyát jelentő, gyengéd megszólítás: „stringimi” („ölelj meg”), miközben azt kéri, hogy ne nézzenek le. Szép és kissé szomorú kép, ahogy „mi stringo a me come se fossi te” („magamhoz szorítom magam, mintha te lennél”): amikor egy másik ember nincs ott, saját magát öleli meg helyette.
A dal világa szerint az életben néha egyedül maradunk, és úgy érezzük, nem ez a hely nekünk: „non è questo il posto per noi” („nem ez a mi helyünk”). A húszévesek „bruciano fiammiferi” („gyufákat égetnek”), ami szó szerint rövid, fellobbanó pillanatokat idéz, miközben „a soli nelle mani di chi” („egyedül, valakinek a kezében”) vannak. A szöveg nagyon közvetlenül beszél arról is, hogy egyszer mindannyian meghalunk, aztán mégis nevet: „E rideremo un giorno” („És egy napon nevetni fogunk”). Ettől a dal nem ad kész megoldást a „Mi lesz?” kérdésre, inkább vállat von, magához öleli a bizonytalanságot, és tovább énekel.