Diluvierà azt jelenti, hogy 'özönvíz lesz' vagy 'eláraszt'. Ez egy drámai és kifejező szó, amely nem mindennapi a dalszövegekben.
A dalban a Måneskin ezt a szót használja, hogy egy metaforikus képet fessen arról, ahogy az eső elmossa a felesleges szavakat, teret engedve az új kezdetnek. Ez a költői használat teszi igazán emlékezetessé a szót.
A Måneskin ezzel a számmal egyenesen a kétségbeesés közepébe ránt be. Az énekes nem finomkodik: azonnal hallod a fojtogató feszültséget, amikor azt kiáltja, hogy „sento l'ansia che sale” (érzem, ahogy felkúszik a szorongás), miközben keserű könnyeket nyel. A kapcsolat menthetetlenül szétcsúszik, a másik fél egyre messzebb sodródik, és a szöveg tele van erős, szinte kézzelfogható fizikai képekkel. Fázik, remeg a lába („le gambe stanno cedendo” – a lábaim feladják a szolgálatot), és retteg a közelgő téltől.
Feltűnik a zenekar dalaiból jól ismert titokzatos alak, Marlena is: „Marlena portami a casa che il tuo sorriso è stupendo” (Marlena, vigyél haza, mert a mosolyod csodás). Marlena itt a megmentő, a menedék lenne a hideg elől, de a távolság kettejük között túl nagy. A dal végig ezzel a tehetetlen dühvel és fájdalommal zakatol, ahogy az el nem mondott szavakat próbálja beleüvölteni a tenger habjaiba, miközben tudja, hogy a másik már aligha hallja meg.