Eisblumen szó szerint „jégvirágokat” jelent. Ez a szó a dal címében is szerepel, és egy gyönyörű, mégis rideg képet fest.
A dalban az „Eisblumen” metaforikusan utal a szereplőkre, akik a hideg, sötét éjszakában virágoznak, túl szépek a napvilághoz. Ez a szó tökéletesen megragadja a dal melankolikus, gótikus hangulatát, és egyedi, emlékezetes képet alkot.
Az "Eisblumen" egy igazán hangulatos dal, ami a sötétség és a rejtélyesség szépségét ünnepli. A dalszöveg arról mesél, hogy a nap elhagyja a várost, és ahogy a fény eltűnik, a világ átalakul. A pocsolyák jégként csillognak, a harmat dérré változik – mintha a sötétség hozná elő a dolgok igazi, de rejtett arcát.
A dalban az énekes és a többiek "Eisblumen" [Jégvirágok] – ők azok, akik a sötétségben virágoznak, "Viel zu schön für den Tag" [Túl szépek a nappalhoz]. A nappal számukra "grell und rau" [vakító és durva], míg az éjszaka "Kalt und schwarz ist unsere Nacht" [Hideg és fekete az éjszakánk], de mégis az ő idejük. A dal egyfajta himnusz azoknak, akik a sötétségben találják meg a szépséget és az erőt, és akiknek a sápadtsága "Macht uns wie Engel schön" [Angyalszéppé tesz minket].