A „Sehnsucht Außenstände” egy kifejező és szokatlan szókapcsolat, amely a „vágyakozás tartozásai” vagy „elmaradt vágyak” jelentéssel bír.
Ez a kifejezés a dalban arra utal, hogy a beteljesületlen vágyaink, amelyekre még „tartozunk” magunknak, gyakran elsodródnak, mint ahogy egy gyorsvonat elviszi az embereket. Különösen érdekes, mert a „Außenstände” szót általában pénzügyi kontextusban használják (kintlévőségek), de itt metaforikusan az érzelmi adósságokra, a be nem teljesült vágyakra vonatkozik, ami egyedi és elgondolkodtató képet fest.
Ez a dal egy klasszikus, szívszorító jelenetet ír le: a búcsút a vasútállomáson. Dota Kehr és Gisbert zu Knyphausen hangja tökéletesen átadja azt a nehéz érzést, amikor valaki elutazik, te pedig ott maradsz a peronon. A dal az apró, fájdalmas részletekre fókuszál: az erőltetett mosolyra, miközben integetsz, és arra a gondolatra, hogy talán egyetlen szóval mindent megváltoztathattál volna, de már „vielleicht zu spät” [talán túl késő].
Ahogy a vonat elindul, a dal leírja az ürességet, ami hátramarad. A szív is „auf Reisen” [utazásra indul], és egyedül kóborol valahol. A dalszöveg tele van olyan erős képekkel, mint például az, hogy az ember nem éhes, mert „Man wird so leicht von Tränenschlucken satt” [Olyan könnyen jóllakik a könnyek nyelésétől]. A dal a várakozás nehézségét is megemlíti, mondván, hogy a „warten” [várni] egy „schweres Verbum” [nehéz ige], a „lebe wohl” [élj boldogul] pedig egy végső, lezáró parancs.