Праздник Урожая Во Дворце Труда (Prazdnik Urozhaya Vo Dvortse Truda) Lyrics in Hungarian by Борис Гребенщиков (Boris Grebenshchikov)
Подвенечная szó szerint azt jelenti, hogy 'menyasszonyi' vagy 'esküvői'. Ez egy gyönyörű és viszonylag ritka szó, amely azonnal felkelti a figyelmet.
A dalban a 'Мария Подвенечная птица' (Mária, a menyasszonyi madár) kifejezésben szerepel. Ez a metafora egyedi és költői képet fest, utalva a tisztaságra, az ártatlanságra és talán egyfajta feláldozásra is, ami a dal komor hangulatához illeszkedik. Érdekes, hogy egy ilyen szép szó egy ilyen szürreális és melankolikus kontextusban jelenik meg.
Ez a dal egy különös, szürreális úton vezet a „Праздник урожая во Дворце труда” („Aratóünnep a Munka Palotájában”) felé. A beszélő szerint hiába énekeltek, az eredmény ugyanaz volt, mintha hallgattak volna: „мертвой стала наша святая вода” („halottá vált a szent vizünk”). A szomorúság kerekei átgázoltak rajtuk, mégis elindulnak az ünnepre. A címben szereplő „урожай” termést, aratást jelent, a „Дворец труда” pedig szó szerint Munka Palotája, egy ünnepélyes, kissé hivatalos helyszín. Ettől az aratóünnep egyszerre tűnik közösségi eseménynek és teljesen abszurd menedéknek. Róza a kolhozból és Marija, a „подвенечная птица” („menyasszonyi madár”), mindent odaadnának egy jegyért. A kolhoz szovjet típusú közös gazdaságot jelöl, a menyasszonyi madár pedig nem magyarázat, hanem egy szép, furcsán elszálló kép.
A további képek még kuszábbá teszik az utat: a gép végleg elromlott, út pedig „нет и не было здесь никогда” („nincs, és itt soha nem is volt”). A mezőn lopakodó faun, az égből lezuhanó csillag, a vörös üstökben ülő fekete korom és az antik romok között széttépett vonatok mind egy olyan világot mutatnak, ahol a hétköznapi tárgyak és a mitológia összeütköznek. Még az Ermitázs vásznai is a járókelők lába alá kerülnek, miközben a karmester teljesen süket. A végén nincs megérkezés: „Беззвездной ночью я буду ждать на причале” („csillagtalan éjszakán a rakparton fogok várni”), majd jön a furcsa, reményteljes mondat: „Мы в самом начале” („még csak a kezdetén vagyunk”). Ettől az egész dal olyan, mint egy lehetetlen felvonulás, amelynek célja talán nem is az ünnep, hanem az elindulás.
