Лицедей jelentése 'színész' vagy 'képmutató'. Ez egy régiesebb, irodalmi szó, ami nem mindennapi, így különösen érdekes.
A dalban a szerző azt énekli, hogy senki sem fogja őt képmutatónak nevezni, amikor szabadon, a társadalmi elvárásoktól mentesen él. A szó mélyebb értelmet ad a szabadság és az önazonosság témájának, kiemelve a művész vágyát, hogy elkerülje a hamisságot és a szerepjátszást.
A „Заповедная песня” különös, játékos szabadságvágyat beszél el. A beszélő a természettől „Отчини мне, природа, стакан молока” [Nyiss nekem, természet, egy pohár tejet] kér, mégpedig „загадочных звезд” [titokzatos csillagok] tejéből. Ezután olyan egyszerű szeretne lenni, mint a folyó, és „пущу с молотка свой умственный рост” [árverésre bocsátom a szellemi fejlődésemet]. A „пустить с молотка” szó szerint azt jelenti, hogy valamit árverésen adnak el, itt pedig mulatságosan túlzó kép: a beszélő inkább lemondana a komoly okoskodásról.
A faluban hatalmas ágyat állítana, és minden lovat meghívna bele. Öreg, szakállas emberként síppal szaladgálna, és senki sem mondaná rá, hogy „лицедей” [színlelő, komédiás]. A halál érkezése sem ünnepélyes rémkép: lefekszik mellé csendben, majd azt mondja, „еще” [még], újra és újra, mire a beszélő örömmel kiált fel. A végén az angyalokhoz fordul: ne róják fel neki, ne „крутите мне хвост” [csavarjátok a farkamat, vagyis ne gyötörjetek és ne szidjatok]. Hiszen valakinek a szépséget egészen mélyen kell megértenie, „от Москвы до загадочных звезд” [Moszkvától a titokzatos csillagokig]. Ez a dal úgy bánik a világ nagy kérdéseivel, mintha egy falusi sípos, lovakat ágyba hívó bolondos álmodó szemével nézné őket.