Épris azt jelenti, hogy 'szerelmes' vagy 'rajongó'. Ez egy elegáns és kissé régies kifejezés, amely mélyebb érzelmi kötődést fejez ki, mint a hétköznapi 'szeretni'.
A dalban Párizs városának és az Ile Saint-Louis-nak a kölcsönös szerelmét írja le. A város „épris” a szigetbe, ami azt sugallja, hogy Párizs mélyen és szenvedélyesen szerelmes a szigetbe, mintha egy emberi kapcsolatról lenne szó. Ez a szó gyönyörűen személyesíti meg a várost és annak történelmét.
Ez a dal Párizst úgy mutatja meg, mintha az egész város együtt énekelne. A „Sous le ciel de Paris” [Párizs ege alatt] egy fiú szívében születő dallamról beszél, miközben szerelmesek sétálnak, és boldogságukat egy nekik való zenére építik. A Bercy hídja alatt filozófus üldögél, két zenész játszik, a járókelők pedig lassan ezrével gyűlnek össze. A „Paname” Párizs beceneve, így amikor a dal azt mondja, „Tout peut arriver” [Bármi megtörténhet], az egész város kissé kiszámíthatatlan, játékos helyként jelenik meg. A Notre-Dame közelében még dráma is készülődhet, de néhány nyári napsugár és egy hajós harmonikája újra reményt hoz.
A dal legkedvesebb ötlete, hogy maga az ég is szerelmes Párizs Île Saint-Louis szigetébe, amelyet húsz évszázada szeret. Ha a sziget rámosolyog, az ég „met son habit bleu” [felölti kék ruháját], ha pedig esik, akkor úgy viselkedik, mint egy féltékeny szerelmes, aki haragjában mennydörgéssel válaszol a város milliónyi rajongójának. Szerencsére nem marad sokáig szigorú: bocsánatkérésként szivárványt küld. Yves Montand francia és olasz művész előadásában ez a párizsi séta egyszerre romantikus, kissé humoros és tele van utcai zenével.