A "squarciagola" szó a "squarciare" (széttépni, felszakítani) és a "gola" (torok) szavak összetétele. Jelentése "torkaszakadtából", "ordítva" vagy "hangosan".
Ez a szó nem egy mindennapi kifejezés, és különösen kifejező, ahogy a dalban megjelenik: "Ho visto gente esclusa Ridere a squarciagola" (Láttam kirekesztett embereket torkaszakadtukból nevetni). Ez a kép egy erős kontrasztot teremt a kirekesztettség és a felszabadult, hangos nevetés között, ami mélyebb értelmet ad a szövegnek.
Ultimo ebben a dalban úgy beszél az életről, mint egy útról, amely „non chiede il permesso mai a me” [soha nem kér tőlem engedélyt]. Inkább élne kérdezgetés nélkül, kapaszkodna valamibe, mintsem egyszerűen feladná: „Preferisco stringere / Che lasciare perdere” [inkább szorítok, mint hogy elengedjem]. A szöveg közben különös, játékos képeket dob elénk: egy régi őrült ember olyan dolgokról beszél, amelyek sosem történtek meg, a főhős pedig egy titkot kér, majd azt mondja, hogy ő veszi kézbe a régi meggyőződések lecserélését. A „Devo alzarmi e scendere” [fel kell állnom és le kell szállnom] egyszerre hangzik nagyon konkrétan és jelképesen: mintha egy vonatról vagy egy addigi útról kellene lelépnie.
A dal legszebb gondolata, hogy nem akar mindig a jövő felé rohanni. „Non prenderò quel treno che / Porta nel futuro” [nem szállok fel arra a vonatra, amely a jövőbe visz], mert egyetlen egyszerű percet is élvezni akar. A címben szereplő szeptember 22. egy konkrét nap és hely emléke: „io tornerò in quel posto” [visszatérek arra a helyre], de most még nem teheti meg. A végén a személyes vágy küldetéssé változik: nem az emberek életét akarja dalolni, hanem a „vita della gente” [az emberek életét], és tél közepén énekelne azért, hogy elhozza a tavaszt. Kicsit túlzó, igen, de éppen ettől szerethető: a dal szerint az életet nem mindig megérteni vagy megjavítani kell, néha egyszerűen fel kell szállni rá úgy, ahogy jön.