A tukehduttaa szó azt jelenti, hogy „megfojt”. Ez egy erős és drámai ige, amely nem mindennapi szóhasználat a dalszövegekben.
Ebben a dalban a Stella egy metaforát használ, amikor arról énekel, hogy a kialvó parázsból felszálló füst „megfojtja” őket. Ez a kép azt sugallja, hogy a múltba való ragaszkodás és a fel nem dolgozott érzések elfojtják a jelenlegi életet, és megakadályozzák a továbblépést. Ez a költői használat teszi igazán emlékezetessé a szót.
A "Piste" (ami magyarul azt jelenti, hogy "pont" vagy "vége") egy igazán őszinte és egyenes dal arról, amikor valami már menthetetlen, és el kell engedni. A dalszöveg arról szól, hogy hiába próbáljuk újraéleszteni a tüzet, "Kun puhalletaan tulta tähän sammuvaan hiileen / Se savullansa meitä tukehduttaa" (Ha tüzet fújunk erre a kihunyó parázsra / A füstje megfojt minket). Ez egy erős kép arra, hogy a múltba révedés csak fájdalmat okoz, és megakadályozza, hogy éljünk.
A dal arról is beszél, hogy néha a feladás a legbátrabb dolog: "Rohkeempaa on luovuttaa" (Bátrabb dolog feladni). A dalszövegben a "Kaikki on jo nähty, siksi pisteen nyt teen" (Mindent láttunk már, ezért most pontot teszek) sor tökéletesen összefoglalja azt az érzést, amikor valaki eljut arra a pontra, hogy felismeri, ideje továbblépni. A dal vége felé a "En jaksaisi olla, anna mun olla unohtaa" (Nem bírnám tovább, hagyd, hogy elfelejtsem) sor pedig egyértelműen kifejezi a vágyat a felejtésre és a továbblépésre.