Atlantis egy legendás, elsüllyedt sziget neve, amelyet Platón írásai tettek híressé. A szó a dalban nem csak egy helyet jelöl, hanem egy metaforát is a szerelemre és a kapcsolatra, ami a mélybe zuhan.
A dalban az énekes a kapcsolatukat Atlantiszhoz hasonlítja, ami "shaky ground"-ra (ingatag alapra) épült, és végül összeomlik. Ez a szó egyszerre utal a nagyságra és a tragikus bukásra, ami nagyon kifejezővé teszi a dal mondanivalóját.
A Seafret „Atlantis” című dala egy elsüllyedő szerelem szívszorító történetét meséli el. A dal a legendás Atlantisz városának metaforáját használja egy olyan kapcsolat leírására, amely egykor gyönyörű volt, de – ahogy a dalszöveg is mondja – „remegő alapokra épült”. Ez a kép tökéletesen megragadja a törékenység és a közelgő végzet érzését, mintha a szerelmesek egy csodás várost építettek volna fel, csak azért, hogy aztán végignézzék, ahogy leomlik.
Az énekes tehetetlennek érzi magát, és kimondja: „Nem tudlak megmenteni, Atlantisom, elbukunk”. A dal tele van fájdalommal a kimondott, megbánt szavak miatt, amelyeket már nem lehet visszavonni. Az olyan képek, mint az elrepülő madarak, a magány és a veszteség érzését erősítik. Az „Atlantis” egy erőteljes ballada arról a fájdalmas felismerésről, hogy néha a legszebb dolgok is elkerülhetetlenül összeomlanak.