Lichterloh azt jelenti, hogy 'lángoló' vagy 'tűzben álló', de nem csak fizikai értelemben. Ez egy kifejező szó, amit ritkán hallani a mindennapi beszédben, és különösen emlékezetessé teszi a dalt.
A dalban a tengerész szíve lichterloh ég, ami azt jelenti, hogy szenvedélyesen, teljes lánggal ég a vágytól és a kalandtól, annak ellenére, hogy búcsút kell vennie. Ez a szó gyönyörűen festi le a tengerész belső tüzét és elszántságát.
A „Santiano” egy búcsúzó tengerész dala. Nehéz elválni a kedvesétől: „Der Abschied fällt schwer, sag mein Mädchen ade” [Nehéz a búcsú, mondd, kedvesem, hogy viszlát], és a könnyei „salzig und tief wie das Meer” [sósak és mélyek, mint a tenger]. Mégsem maradna otthon. A „Leinen los!” [Köteleket eloldani!] és a „Volle Fahrt, Santiano!” [Teljes sebességgel, Santiano!] indulásra szóló, lendületes kiáltás, amely újra meg újra visszatér. A hajó vitorlát bont, a szél viszi, a tenger pedig egyenesen hívja a tengerészeket az alkonyatba.
A dal legszebb része, hogy az otthon helyett az egész világot választja: „Ich brauche kein Zuhaus und ich brauch kein Geld” [Nincs szükségem otthonra, és pénzre sincs szükségem]. A hajósok kastélya a világ, takarójuk az égbolt, úti céljuk pedig az a hely, „wo der Mond versinkt” [ahol a hold lenyugszik], még hajnal előtt. Ez egyszerre romantikus és kissé vakmerő életfelfogás: fáj a búcsú, de a Seemannsherz [tengerészszív] továbbra is lángol, ezért a hajó csak megy előre, ameddig a tenger és a szél viszi.