Köttet är svagt szó szerint azt jelenti, hogy „a test gyenge”. Ez egy kifejezés, amely a latin „spiritus quidem promptus est, caro vero infirma” (a lélek készséges, de a test gyenge) mondásból ered, és gyakran használják arra, hogy az emberi gyengeséget vagy a kísértésnek való engedést írja le.
A dalban ez a sor a főszereplő belső konfliktusát fejezi ki. Annak ellenére, hogy tudja, el kellene mennie, a „test gyengesége” miatt mégis maradni akar, mert a múlt emlékei visszatérnek, amikor látja a régi szerelmét. Ez a kifejezés mélyebb értelmet ad a dal érzelmi tartalmának.
A dalban valami régi, kellemetlen emlék lassan visszaszivárog a jelenbe: „Nu kommer allt tillbaks” [Most minden visszajön]. Nem elvont emlékezésről van szó, hanem testrészekről és érzékekről: szív, fej, ujjak, görbén a mennyezet felé hajló test, összeszorított öklök, fejfájás, egy ismerős szag. A fejben visszhangzik az „idioter” [idióták] szó, előbb suttogásként, aztán mintha mindenki ezt mondaná. A meleg, unalmas napok után szinte elfelejtődött, mi történt, de egy utca, egy túl messzi bolt, egy hasonló kabát vagy egy régi érintés szaga újraindítja az egészet.
A beszélő kerülni akar valakit: „Om du undrar varför vi aldrig springer på varann” [Ha azon tűnődsz, miért nem futunk össze soha], mert amikor meglátja ezt a barátot, „kommer allt tillbaks igen” [megint minden visszajön]. Mégis ott a nagyon emberi, kissé keserűen vicces akadály: „Jag borde gå men köttet är svagt” [El kellene mennem, de a test gyenge]. A svéd köttet szó szerint „húst” jelent, itt pedig azt fejezi ki, hogy az ember tudja, mit kellene tennie, mégsem tud elszakadni. Maradna beszélgetni, aztán inkább bemegy a kapun, fel a lépcsőn és át az udvaron. Az utolsó mondat, „Är aldrig över dig” [Soha nem jutok túl rajtad], egyszerű és könyörtelen: a helyek és a test emlékeznek akkor is, amikor az ember már menne tovább.