A débrancher jelentése szó szerint „kihúzni a csatlakozóból” vagy „lekapcsolni”, például egy készüléket. A dalban költői értelemben jelenik meg: «débrancher les villes», vagyis „lekapcsolni a városokat”, és elszakadni a modern, zajos világtól egy természetközelibb élet reményében.
A dalban egy olyan ember hangját halljuk, aki a másik szavait idézi: szerinte a szerelmes szavak fölöslegesek, nem kell a holnappal törődni, és „on a le droit au bonheur” [jogunk van a boldogsághoz]. Ez a gondolat egyszerre szabad és kissé nyugtalanító. A megszólított alaknak nincs könyve a polcán, a nevét és az apját sem ismeri, mégis egy óceánparti helyről beszél, ahol „le projet, c’est l’espoir” [a terv maga a remény]. Mintha nem kész útitervük lenne, csak egy makacs elképzelés arról, hogy el lehet jutni a túlpartra, és a városokat akár ki is lehetne kapcsolni egyetlen fáért.
A visszatérő kép különösen szép: az énekes járt a sivatagban és a tenger mélyén, de „je n’ai rien connu d’aussi beau que toi” [nem ismertem nálad szebbet]. A távoli, szinte lehetetlen helyek így egyetlen ember mellett veszítenek a jelentőségükből. A két szereplő „deux cœurs solitaires” [két magányos szív], akik egy üvegház alatt töltik az életüket, a sötétben remélve. A dal szerint ez talán az utolsó esélyük, mielőtt eltűnik a gyerekkoruk, ezért az „L’espoir” cím nem díszítés: a remény az egyetlen közös tervük.