A lençóis szó jelentése „lepedők”. Ez egy olyan szó, ami nem mindennap fordul elő a dalszövegekben, és azonnal felkelti a figyelmet.
A dalban az énekes nosztalgiával emlékszik vissza a múltra, amikor még a szerelmével voltak. A „voávamos debaixo dos lençóis” (a lepedők alatt repültünk) kifejezés egy intim, romantikus képet fest, ami a közelségre és a szenvedélyre utal. Ez a szóválasztás mélyebb érzelmeket és emlékeket idéz fel, mint egy egyszerűbb kifejezés.
Képzeld el azt a helyzetet, amikor elköltözöl a fővárosba egy jobb élet reményében, de a szíved ott marad északon! A portugál popénekes, Nuno Ribeiro a Calema duóval és Marizával közösen pont ezt az érzést énekli meg a Maria Joana című dalban. A főhős Észak-Portugáliából érkezik Lisszabonba egy olyan álmot kergetve, amiről maga sem biztos, hogy valóra válik: „Eu vim do norte direto a Lisboa / Atrás de um sonho que eu nem sei se voa” (Északról jöttem egyenesen Lisszabonba / Egy álom után, amiről azt sem tudom, szárnyra kap-e). Még a híres északi szendvics, a francesinha sem ízlik neki csípős szósz nélkül („A francesinha já não tem picante”), mert mindenről a hátrahagyott szerelme jut eszébe.
A dalszöveg gerincét a lefordíthatatlan portugál életérzés, a saudade (mély, fájdalmas vágyódás, hiányérzet) adja, amit az énekesek újra meg újra elismételnek: „Saudade, saudade”. Az énekes nem bírja a magányt, céltalanul bolyong a nagyvárosban („Maria, sem ti fico à toa” – Mária, nélküled elveszett vagyok), és még az édesanyját kéri meg távolról, hogy vigyázzon a lányra. A megoldás a szemében pofonegyszerű és azonnali: csak fel kell ugrani a legelső buszra Lisszabon felé! Ezért könyörög a refrénben kétségbeesetten: „Maria Joana / Apanha o primeiro autocarro / Vem ficar p'ra sempre do meu lado” (Maria Joana, szállj fel a legelső buszra, és gyere, maradj mellettem mindörökre!).